Miért, hogy kábé minden második amerikai film bírósági film, mely részben vagy egészben a tárgyalóteremben zajlik, ill. miért, hogy az efféle magyar film ritka, mint a sánta kutyát? Hogy az utolsó érdemi magyar film, amiben bíróságosdi van, A Tanú?!
12 dühös ember, A vád tanúja, Egy becsületbeli ügy, Az ítélet eladó, Az igazság ára, A bennfentes, satöbbi. Van, hogy egész sorozat épül a bírósági tárgyalásra, ilyen pl Az ügyvédek és a Jogi játszmák, A Shark vagy A férjem védelmében.
Há azér, mer a bíróság egy szabad országban a vita helye, ahol tiszteletben tartják a másik álláspontját, és érvelni kell a plénum előtt, az érvek erejével kell legyőzni az ellenfelet, szóval mert valahogy a demokrácia szimbóluma és gyakorlóterepe, ahol a vélemények ütköztetése az óvodás kortól megtapasztalt demokratikus vitakultúra világában zajlik, a szócsata után pedig együtt sörözik a bírósági büfében a gáci ügyész, a fess védőügyvéd és az öregecskedő bíró, aki alig találja, majd örömmel és remegő kézzel csörgeti a viagrásdobozát. A vita nem személyes és nem személyeskedő, ha vki átlépi a határt, a bíró üstöllést a fejére koppint, vagyis ha nem is a fejére, de kis fakalapácsával a pulpitusra b@sz, rendreutasít, csend, vagy kiüríttetem a termet. Szal ezír, meritt mifelénk nem tudunk vitatkozni, a másik álláspontját nem tartjuk tisztában, nincs benne a vérünkben és a kultúránkban a higgadt, demokratikus vita képessége, sajnálatosan. Jó, hogy ezt megértettem és tudom kontrollálni az impulzusomat és a pulzusomat. Ami csak akkor megy fel, ha más véleményekkel találkozom. Na ne. Szal azér mindennek van határa. Hogy ez a nímand, ez a gáci vizesnyolcas tetű, csorgott volna le az apja lábán, ez szól be? Nekem? Hogy azt az eresveres rongybatekert aptya vasát werje bele a román durwaisten a bárcabitorló q..a anyjában, verném agyon a szívlapáttal, csak kerülne a kezem közé, gyűlölöm, érted, leszaggatnám a skrótumját és ugrándoznék rajta, mingyár elájulok a méregtől, télleg. Fú de felszabtam a zagyam megint, bocsika, hol is hagytuk abba? Ja, szal hogy szomorú, hogy képtelenek vagyunk tiszteletben tartani a másik álláspontját, hogy nem tudunk vitatkozni, hát nagyon sajnálatos.
