A menekültszar-gate hevében ugyan nem, de a lecsengés pillanatában a szerkesztőségen belül előkerült Neményi Márton szakújságíró cikke az Összeszart Budapestről. Márton alaposan körbejárta az emberi ürülék témakörét a főváros és annak rakpartjai viszonylatában. Okos, kíméletlenül feldolgozott cikket írt belőle. De azóta felbukkant egy ennél sokkal fontosabb dolog.
A magyar ember és a menekült között ugyanis minőségbeli különbségek vannak. A magyar ember nem szarik az utcára, a menekült viszont teleszarja a II. János Pál pápáról elnevezett teret – erre dr. Kocsis Máté világított rá remekül.
Mégis az van, hogy az utcán van szar, a pápa téren meg nem nagyon. Ha a magyar ember nem szarik, abból akkor is szar lesz, a menekült meg még akkor sem tud értékelhető emberi ürüléket produkálni, ha direkt össze próbálja szarni a játszóteret.
A magyar ember egész egyszerűen jobb minőségű emberfajta, mint a menekült. Akkor is, ha emberi tartásról, akkor is, ha köztéri ürülék nagymennyiségű előállításáról van szó.
