…nem messze egy pókhálós sövénytől, egy függőágyban feküdtem a gazdag faragású székely gerendák közt, enyhén karibi hangulatban, egy bivaly szemét néztem, és arra gondoltam, nem kell ezt már erőltetni, ez a két pálinka már bőven sok, hagyni kell az erőt kicsit kiveszni, hagyni gyengülni a testet, hagyni lassulni mozgását, nem harcolni vele, nem bosszankodni miatta, ott lettem öregebb egy pillanat alatt a székely-karibi hangulatban, ott engedtem el egy újabb kötelet, ahogy feküdtem és hallgattam a szívem dobogását, békésen elbúcsúztam, és megköszöntem mindent, külön kiemelve ezt az udvarias gesztust, hogy még időben figyelmeztettem magam, később ne keserítsen el, hogy már nem az vagyok, már nem az a nyugtalan zsába, belenéztem a bivaly barátságos és üres szemébe, a súlyos testet lassan mozgatta a békés mélabú, és úgy láttam, szinte biztos, hogy úgy is történt, a bivaly elmosolyodott, és kacsintott egyet…
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
