Nem lehet minden hír mellé rendőrt állítani. Pedig egyébként jó lenne, főleg, ha bevándorlókkal, menekültekkel, vagy migránsokkal kapcsolatos híről van szó. Arról már egyszer írtunk, hogy mennyire jól működik a kormány bevándorlóellenes kampánya. (Nagyon.) Most viszont konkrétan kijelenthetjük, hogy ezt a harcot nem lehet megnyerni.
Mármint, ha ez egyáltalán harc. Előre szólok, hogy ez egy meanderezős, cipőnézegetős önmarcangolás lesz arról, hogy mit lehet kezdeni újságíróként a bevándorlóellenes kampánnyal. Ha ez ilyen mélyen nem érinti önt meg, kedves olvasó, akkor lentebb oda tudja kommentelni, hogy fogadjak be egy bevándorlócsaládot.
A kampány maga elég egyszerű dolog. 2015 elején találtak egy ellenséget, aki nem tudja megvédeni magát. Már csak azért sem, mert fogalma sincs róla, hogy ő az ellenség. A bevándorlók nem tudják, hogy velük itt tematizálva van a közbeszéd. Le is szarnák egyébként, többnyire nem Magyarországon szeretnének ugyanis élni. Hiába írjuk fel hatalmas táblákra, hogy mit kell tenned, ha Magyarországra jössz. Mert ha Magyarországra jössz, úgysem tudod elolvasni a táblákat.
Megszólítani
Arra mindenesetre jók voltak, hogy a kormány, ahogy a tanult politológusok mondják, megszólítsa a Jobbik felé húzó néprétegeket.
Azért is működhetett annyira jól, mert Magyarország alapvetően xenofób ország. Nem állítom egyébként, hogy rasszista is lenne. A két dolog csak néha fedi egymást. De az idegeneket nem szeretjük, főleg akkor, ha idegennek is néznek ki. Különben is, Magyarországon amúgy is szar élni, nincs munka, drága a sör, sok a köcsög. Minek jön ide még több.
Ráadásul, ami idegen, az eleve gyanús. Zsolt Péterrel, állandó remek szerzőnkkel beszélgettem erről telefonon, szerinte ez egy kvázi génekbe kódolt dolog. Évezredek alatt alakult ki bennünk, hogy egyszerre vonzódunk az idegenhez, de félünk is tőle. Péter egyébként egy válaszcikkel készül erre a meanderezésre, ha végre eljutok odáig, hogy elmondjam, mi zavar. Neki megoldásai is vannak, alig várom, hogy elmondja őket.
Mi a baj?
De mi a probléma, amire megoldásokat kell találni? Újságíróként néha kifejezetten nehéz kezelni a menekültellenes kampányt. Az újságírás eszközkészletének elengedhetetlen része az igazságérzet. Enélkül nem tudod elvégezni a feladatodat, mert nincs, ami motiváljon. És ez ugyanúgy megvan a jobboldali és baloldali, kormánypárti és ellenzéki sajtóban, csak mást érzünk igazságtalannak. Az ellenzéki sajtó nagy része pedig kifejezetten igazságtalannak érzi azt, ami most a menekültekkel történik.
Már csak azért is, mert nem tudják megvédeni magukat, és egy valamennyire képzelt, de biztosan erősen feldúsított problémáról beszélünk ahelyett, hogy mondjuk a Quaestor-botrányt boncolgatnánk tovább. Ráadásul a menekültellenesség Magyarország legrosszabb arcát mutatja meg. Az iszonyatos elutasítást, a gyengék megtámadésát, a szolidaritás teljes hiányát, a zártságot, ami ezt az országot a XX. század nagy részében undorító hellyé tette.
A politikában pedig azt az elképesztő cinizmust emeli ki, ami mintha a Gyurcsány-kormány óta egy elfogadott dolog lenne. A politikai vezetés kiszolgálóvává vált, megpróbáljuk a lehető legtöbb szavazó lehető legtöbb vágyát kielégíteni, attól függetlenül, hogy mennyire undorító vágyakról van szó. Mintha elfelejtettük volna, hogy nem csak követni, vezetni is lehet, ha már vezetőknek hívnak minket.
Nem elhallgatni
De mit csinál egy újságíró akkor, ha a kormány propagandagépezete betámad egy csomó védtelen embert. Egyáltalán, biztosan védtelen emberekről beszélünk. Nagyon könnyű átesni a túloldalra, és az iszonyatos igazságtalanság után teljesen bevándorlóbarát vonalat vinni.
Ha újságot írsz, nem hallgathatsz el híreket. Akkor sem, ha tudod, mi lesz a következménye. Akkor, amikor egy sokadrendű lap kamuhírét arról, hogy menekült késelt a Tescóban (mellette állt egy terhes anya) még a közmédia is átveszi, mit teszel. És ha tényleg késelt? Nem tudod elagyarázni, hogy még a kormány is azt mondja, hogy már majdnem százezer menekült jött Magyarországra, közülük több mint 99 ezer pedig nem késelt sehol. Ennél lehet, hogy a magyarok közül is többen késelnek.
Mit csinálsz?
Mit csinálsz akkor, amikor az népegészségügy kiad egy figyelmeztetést, hogy a menekültek járványokat hozhatnak be. Mert hogy tényleg hozhatnak, nekik pedig az a dolguk, hogy figyelmeztessenek. Lehozod a hírt, és még kétezerrel több ember gondolja majd azt, hogy a Nyugati mellett fekvő menekültek leköhögik majd AIDS-szel.
Mit csinálsz akkor, ha azt mondják, terroristák lehetnek a menekültek között? Tényleg lehetnek, olyan helyről menekülnek, ahol vannak terroristák. Esélytelen, hogy mind a százezer menekült terrorista legyen, az Iszlám Államban harmadennyien vannak, de akkor is lehet. Berakod a hírt, megint kétezerrel többen rettegnek majd a robbantástól.
Mit csinálsz akkor, összeverekednek a menekültek a menekülttáborban? Majdnem háromszor annyian vannak oda bezsúfolva, mint kellene, én is összeverekednék. Berakod a hírt, és megint kétezerrel több ember gondolja azt, hogy ezek a kultúra nélküli emberek csak verekedni tudnak.
Nincs megoldásom a problémára, csak a problémám van. Nem lehet küzdeni a suttogó propagandával. Azt sem lehet viszont, hogy hallgatsz az igazságérzetedre és túlkompenzálsz.
