Mit mondjak, szépek voltak, egyikük a honvédelmet, másikuk a belügyet képviselte, egészében a belügyünknek mondható honvédelmet. Úgy festettek, mint egy tévés vetélkedő versenyzői, épp csak a narancssárga félgömb hiányzott előlük, amit a helyes válasz tudtával le kellett volna ütniük.
Mindehhez jöttek a káprázatos szónoki fordulatok.
Hende Csaba: „A kerítést tisztelni kell. Aki nem mászik fel rajta, az nem is szerezhet sérüléseket.”
Pintér Sándor:„Önként jelentkező kollegáimmal is megmászatjuk majd a próbakerítéseket egy elzárt helyen, és a mászók véleménye is dönt majd a kiválasztásnál.”
Fotók: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
A Tízparancsolat hamarosan ekképpen bővül:
„Tiszteld atyádat és anyádat, meg a magyar-szerb határon épített kerítést, azért, hogy meghosszabbodjanak napjaid a Földön, amit az Örökkévaló, a te Istened ad neked.”
Ha mégis lesz olyan, aki megkockáztatja, és megpróbálja megmászni a pengehalmazt, előbb jut el Szegedre, mint ha a zöldhatáron gyalogolva próbálkozna: jönnek a mentők, méghozzá úgy, hogy a város és környéke ellátásában nem okoz gondot, elég mentő és mentős marad a magyar lakosság számára is.
Egyébiránt a kerítés meglehetősen szellős lesz, hiszen két kilométerenként gyalogátkelőhelyek, hat kilométerenként pedig járművek áthaladására alkalmas kapukat létesítenek, hogy a pengékkel hadba szálló, és emiatt sérüléseket szenvedő próbálkozókat mielőbb kórházba szállíthassák.
Ismerve a honi állapotokat, sok jóra a kórházakban sem számíthatnak. Hogy hány héttel előre kell helyet találni efféle ellátásra, nem tudható, az ismert, hogy térd- és csípőprotézis beültetésére akár egy esztendőt is várni kell.
Arra azért befizettem volna, hogy láthassam Pintér kerítésre mászó, pengéket kerülgető, illegális határátlépőket parodizáló kollegáit. Úgy emlékszem, hídavatásnál, a dugig pakolt teherautókkal együtt elsőként a híd tervezője és építője gyalogol át. Lehet, ez jobb ötlet lett volna. Magyarán: mászhatott volna Hende, Pintér és Orbán. Hogy saját kezűleg és saját lábúlag győződhessenek meg, hogy amit kigondoltak és megvalósíttattak, valóban megfelelő-e. (Most aztán majd kapok a fejemre, hogy rosszmájú vagyok, gonosz és egy gaz fráter, mert hogy is gondolhatok arra, hogy ez a trió összekaszabolja magát, stb.)
Mellesleg a Nemzeti Konzultáció nagy dobás volt: egymillió magyar ember küldte vissza a kitöltött (?) kérdőívet, és természetesen „a zemberek többsége” támogatja a határzárat. Ez a többség pont olyan, mint a választási kétharmad: nyolcmillió kérdőívet küldtek ki. Nem vagyok egy Bolyai, de számomra ez azt jelenti, hogy hétmillió magyar ember magasról szart Orbán elképesztő kérdéseire, és akkor még nem is szóltam azokról, akik a kérdőívet más állapotba hozva, kitöltetlenül küldték vissza. Minden más hírt cáfolva jelentem ki: az egymillió a hétmillió egyhetede, de ha egyhatodának vesszük, egyfajta Fideszes számítástechnikát alkalmazva, akkor sem kétharmad. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon egymillió ember vette a fáradságot, és töltötte ki a kérdőívet, de ebből még mindig nem derül ki, hogy hányan értettek egyet a kormány(fő) döntésével.
Még annyit: senki nem akarja a lakásába vagy házába költöztetni a migránsokat, és amikor emberséges bánásmódról és ügyintézésről beszélünk, arra sem akarjuk rávenni őket, hogy itt leljenek új hazára. Elég, ha a kerítésre és a bevándorlással kapcsolatos körítésre (óriásplakátok, nyilatkozatok) gondolnak, és ha egy csöpp eszük van, fogják magukat és a cuccaikat, és továbbállnak. Ám ha igazi kalandra vágynak, maradjanak! Legalább megtudják, mi folyik itt, a körénk épített kerítésen belül.
