1. Balatonfüred
Na, most kell elmondani, hogy az Északi Part Fővárosa és a Nemzet Csalogányának a nyaralója, és a Szívkórház előtt a savanyú víz, de az olyan szockó hangulatkeltés. Balatonfüred szép. Lélegzetelállítóan szép és különleges hangulata van. Az elmúlt másfél évtizedben az épített környezet a szó szoros értelmében kicserélődött, – emlékeznek még a fabódés lángososra? – de a városnak azelőtt is volt valami varázsa, ami megfoghatatlan. Soha sehol nem éreztem magam annyira szépnek és szabadnak, mint Füreden. Klassz programok, hosszú séták, szép épületek, hosszú esti borozós beszélgetések. Menjenek Balatonfüredre nyaralni, életük nagy élménye lesz! Jó estét nyár, jó estét szerelem, jó estét Füred!
Fotó: MTI/H. Szabó Sándor
2. Csopak
Csopak a csend és a balzsamos nyáreste. Hihetetlenül szép és rendezett mindene, akár a járdákat, akár a strandot nézzük, ezért külön bele lehet szeretni. De bájos is, és amilyen kicsi, annyi látnivalója van. Nem lehet megunni, újra és újra vissza kell jönni, újra és újra végigjárni az utcákat, kiülni a partra, nézni a vizet. Ideális szerelmespároknak, kisgyerekes családoknak, lassú léptű időseknek és mindenkinek, aki nem tombolva-bulizva szeret nyaralni, hanem lustán, kényelmesen, heverészősen. A legjobb főhadiszállás csillagtúrázáshoz, sok szépség – Balatonfüred, Tihany, Veszprém, Nagyvázsony – közel van. Menjenek, andalogjanak!
Fotó: H. Szabó Sándor
3. Siófok
Mindenki tudja, hány j-vel írják, hogy Siófok. Ez a város nekem kamaszként „Európa olvasztótégelyét” jelentette, a nagyváros lüktetését, a lelkiismeretlen fényűzés és a szörfözés számomra ismeretlen világát. El voltam ájulva attól a hihetetlen pompától, amit tizenévesként számomra a fagyikelyhek, a botrányos színű jégkásák és a borzasztó nyolcvanas évekbeli ruhák jelentettek. Őszintén hittem, hogy az Aranyparton még a homok is szebben csillog, és hogy én valami eszetlen luxus részese vagyok. Zsibongás, nagyzolás, fullasztó parfümök fojtó keveréke, talmi csillogás – ez Siófok, de nincs, nem lehet nyár nélküle. Bele kell merülni, bele kell fulladni újra és újra.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
4. Orfű
Tavak, tavak, tó, tó és tó. Mindenhol a víz szaga, ami már pár óra múlva nyugalommal tölt el. Elringat ez a hely, kiszakít a rohanásból, a rosszul megélt stresszből, a telefoncsörgésből. Kisimulnak a ráncok, elhallgat a kereplő a fejekben. Lehet sétálni és gyönyörködni, de ha itt vagyunk, garantáltan biciklire akarunk pattanni és körbetekerni az egész környéket. Kajakot bérelünk, seggeseket ugrunk a vízbe nagyokat kurjongatva, sikoltozunk az akvaparkban, és nem értjük, hogyan esett meg velünk mindez. Hát, hogyan? A hely kihozza belőlünk a homo ludenst. Menjenek úszni, vízicicázni, kirándulni, játszani!
Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
5. Bakonybél
Vannak, akiknek a nyaralás nem feltétlenül vízpartot jelent, nekik Bakonybél könnyen a kegyhelyükké válhat. Egy csodaszép hely a Magas-Bakonyban. A Bakonyban, ami nekem mindig a természet zordabb arcát jelentette. Itt nagyon meg lehet tanulni tisztelni a hegyet, az erdőt, a fákat, és nagyon meg lehet érezni, mit jelent jelentéktelennek lenni a világban, annak ellenére, hogy szeretjük magunkat a világ urának hívni és hinni, igába hajtottuk a természetet. Erről lehet itt elfeledkezni és érezni a természet erejét, néha megdöbbentő fenségét, és fejet hajtani előtte. Hallgassák a csendet, figyeljék az erdőt. Ne szóljanak, csak ha muszáj.
Fotó: MTI/Nagy Lajos
6. Vác
Van ebben a városban valami, amit a gazdagság szóval lehet leginkább jellemezni. Mindenben bővelkedik: vízben, gyönyörű épületekben, macskaköves sikátorszerű utcácskákban, templomokban, színekben. A Dunához vezető lejtős utcákon sétálva az a megmagyarázhatatlan érzés kerít minket a hatalmába, hogy gazdagok vagyunk, kívül-belül, nem is kell más, csak ez a nyáreste, ez a mámoros érzés és a víz szaga, a Dunáé, amit száz közül is fel lehet ismerni. Letűnt korok jómódú polgáraivá válhatunk itt, a Dunakanyar kapujában, hogy aztán elinduljunk a birtok bejárására: Verőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény, Szentendre, Visegrád, mind-mind egy kőhajításnyira, és mehetünk két keréken, de akár hajóval is. Vác az elégedettség és a jólét érzésével ajándékoz meg.
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
7. Pécs
Pécsen az emberek boldogabbnak, a nők szebbnek tűnnek, mi magunk pusztán csak megfiatalodunk. Hiányzik belőle a nagyvárosokra jellemző elidegenedett távolságtartás. Cseppet se lepődjünk meg, ha ránk köszönnek a buszon és mosolyognak az emberek. Élénk hely, jóleső fiatalos vibrálással, sokszínűséggel, kultúrával teli igazi nagyváros, ugyanakkor csendes sétákra alkalmas hosszú utcák, fénnyel teli parkok, elmélkedésre lehetőséget adó, napsütötte öreg kövekkel teli ősi hely ez, tele bölcsességgel és tudással. Hagyják magukat elsodorni, ez a város karonfogva simogat és közben olyan természetes lesz a gondolat, hogy örökéletűek vagyunk. Menjenek gyalog, sétáljanak, nem bánják meg!
Fotó: MTI/Sóki Tamás
8. Budapest
Ha még sohasem voltak lüktető, izgalmas, multikulti nagyvárosban, akkor nyaraljanak a fővárosban. Igen, jól hallották! Menjenek moziba, egyenek iszonyú menő és iszonyú jó éttermekben, csókolózzanak a Lánchídon, sétáljanak a Margitszigeten, üljenek hajóra, ugráljanak izzadtan egy koncerten, igyanak rozéfröccsöt délután proccos helyen, aztán kocsmatúrázzanak este! Öltözzenek ki, mint Szaros Pista Jézus neve napján, és menjenek hangversenyre, utazzanak a négyeshatoson és csináljanak úgy, mintha helyiek lennének! Menjenek el Kőbányára és nézzék meg a helyeket, amiket csak a híradóból ismernek! Nézzék meg a kortárs képzőművész kiállítását és ne értsenek belőle egy kukkot se! Üljenek fel a kettes villamosra, este meg csodálják a kivilágított hidakat, és suttogják a sötétben, hogy „néztem, hogy úszik el a dinnyehéj”!
Fotó: MTI/Róka László
9. Velencei-tó
A Velencei-tó azoknak való, akik szeretik a vizet, halakat fogni és enni, úszni, ladikázni, kajakozni, gumimatracba kapaszkodva avászkodni a vízben, hanyatt fekve, törölközővel a fejükön dögleni a parton, bámulni a kék eget és semmit nem csinálni közben, biciklizni, lángost enni, palacsintát enni a strandon, meztélláb lenni, bambulni, vízibiciklizni, keresztrejtvényt fejteni, krimit olvasni a padon, versenyt úszni a bójáig és vissza, emlékezni a gyerekkorukra, mikor az anyjuk kiabált, hogy „gyere ki a vízből édes gyerekem, hát lila a szád!”, hekket enni, sörözni, csak úgy lenni, fűszálat rágcsálni, élni.
Fotó: MTI/Faludi Imre
10. Gyula
Ó, itt még csak egyszer voltam. Szerettem és bele akarok szeretni újra, megint megfejteni ezt az alföldi várost a maga zárkózottságával, és meglesni, mennyi jutott abból a konokságból, ami a dél-alföldi ember sajátja. Megnézni a várat, mert a felújítás miatt múltkor nem láthattam. Fürdőzni, beülni egy cukrászdába. Ahogy otthon is, kisvárosinak lenni és élvezni. Faggatni a helyieket, hogy is van ez a szalámival. Elmenni a Csigakertbe, kimenni a Fehér-Köröshöz, csendben lenni. Várok Gyulára. Remélem, Gyula is vár engem.
Fotó: MTI/Nándorfi Máté
