Az elmúlt egy évben megtudtam, milyen a csengőfrász. Hogy milyen lehetett, amikor attól kellett félni, hogy jönnek érted, elveszik a dolgaidat, kutatnak a cuccaid között. A kormány által vegzált úgynevezett piszkos 13, azon belül is az Átlátszó akkori újságírójaként átélhető volt az egész. Egy életre megtanultam, mit jelent ez a szó. Akkor azt gondoltam, nem lehet rosszabb. Ehhez képest most már a náci szó jelentését tanulom, testközelből, minden nap, amikor a menekültek környékén mozgok.
Taxisok ecsetelik a kétéves forma kisgyerekre és a családjára mutogatva, hogy “de ezek a földre szarnak, állatok”, aztán köpnek egyet, mintha az amúgy sokkal kulturáltabb lenne. “Dögöljenek meg, lőjék le őket” – ezt már egy idős hölgy fröcsögi bele a nagyvilágba, miközben sétál át a zebrán. Kommentekben, névvel, arccal kívánja több ezer ember “az afgán mocskok” halálát. Egy biztonsági őr teljes komolysággal figyelmeztet, hogy ne menjek a menekültek közelébe, mert ebolás leszek. Egy – már csak volt – ismerősöm olyan cikket oszt meg a Facebookon, hogy “négerimádó önkéntest erőszakolt egy emberevő menekült”. Ma három sötét bőrű embernek kellett elmagyaráznom a menekültellenes tüntetés közben, hogy inkább ne menjenek a Keleti felé, mert bajuk lehet. “De vannak papírjaim. Magyar vagyok” – mondta tört magyarsággal az egyik. Én meg szemlesütve csak annyit tudtam válaszolni: “Az nem számít. A bőröd színét nézik”
Közben ártatlan embereket visznek el “embercsempészet” vádjával, mert segítenek a menekülteknek eljutni egyik pontról a másikra. Önkénteseket vegzálnak, mert meleg ételt osztanak. Hazaárulónak titulálják őket, és fenyegetik. Többen bújtatják a menekülteket, pont úgy, ahogy a zsidókat bújtatták annó, titokban, hogy a rendőrség meg ne tudja.
Itt tartunk most. Mindenhonnan ez jön szembe, mindenhonnan ez ömlik. Én nem tudom, hogy a menekültek elleni uszítás kinek az ötlete volt, hogy Habony Árpád-e a felelős, vagy kicsoda a kormányból. Azt tudom, hogy én nem szeretnék egy ilyen országban élni. Ahol mindennapos, hogy ordítoznak az utcán a sötétebb bőrű embereknek, hogy “takarodj haza, ahonnan jöttél!”
Valami elszabadult, amit most megállíthatatlannak érzek, úgy érzem, hogy a jó emberek jószándéka se lesz elég megállítani a hőbörgő, agresszív magyarokat. Sajnálom, hogy idáig jutottunk. Hogy európai emberekből gyűlölködő magyarokká váltunk. Nem akartam megtudni, milyen volt 70-80 évvel ezelőtt. Szomorú, hogy most mégis kaptam belőle egy elég méretes kóstolót. :(
