– No, akkor kezdjünk hozzá, emberek!… Nem érted, persze, hogy nem érted, nem egyszerű a magyar nyelv. Mindent nem is tanulunk meg, csak a lényeget, azt, amire szükségetek lesz, ha átlépitek Magyarország határát. Kezdjük hát a legfontosabbal: nemzeti konzultáció. Mondjátok utánam: nem-ze-ti kon-zul-tá-ci-ó!…
– Nemz…
– Tegyétek hozzá, hogy eti!…
– …eti…
– Nagyon jó!… És akkor folytassátok: kon-zul…
– Konzul?… Lesz konzul?
– Nem, konzul nem lesz. Nektek még konzulátus sem lesz.
– Konzul azt jelenti, tudom, korlátlan végrehajtó hatalmat gyakorló államférfi.
– Na, az lesz. Úgy hívják, Viktor. Orbán Viktor. Ő csinálja a nemzeti konzultációt. A konzultáció egyszép magyar szó, benne van az idegen szavak szótárában.
– Konzultáció, azt is tudom: latin szó, azt jelenti, szakértők tanácskozása valamilyen kérdésről.
– Igen, van olyan is, de itt nem az van, hanem a hozzá nem értők véleményét kéri ki a konzul.
– Minek, ha egyszer korlátlan hatalma van?
– Bohóckodik. Azt játssza, mintha nem lenne. Mintha érdekelné, mit akar a plebsz. Végül összeszámolják, hány hozzá nem értő küldte vissza a kérdőívet, de addigra már építi is a szögesdrót falat a határra.
– Szöges drót fal? Ez egy láger? Egy koncentrációs tábor?
– Nem, ez egy ország, ahova épeszű ember be se akar menni.
– De én akarok menni.
– Tudom, ezért tanítalak meg benneteket néhány fontos szóra. Az egyik a tisztelet. Mondjátok ki: tisztelet.
– Tisz-te-let…
– Úgy van!… És most ezt: tiszteletben!…
– Tisz-te-let-ben…
– Igen… Tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!…
– Ez így nehéz…
– Igen, de segítek, mondjátok velem együtt: tisz-te-let-ben kell tar-ta-nod a kul-tú-rán-kat… Ezt muszáj megtanulnotok, mert ez lesz kiírva az óriásplakátokra.
– Ez a ti kultúrátok, vagy mitek?
– Igen, ez.
– Úgy értem, ott ez a kultúra?
– Nem, nem ez az általános, de a konzul esetében ez a nemzeti kultúra.
– Értem. Mi van még?
– Lesz másik plakát is, ezzel a szöveggel: be kell tartanod a törvényeinket.
– Mi az a törvényeink?
– Hogy magyarázzam el? A törvény szabályozza a társadalom életét. Például törvény tiltja, hogy bárki lopjon.
– És hatásos?
– Azt nem mondhatnám.
– A konzul jó példát mutat?
– Azt sem mondhatnám.
– Van még tanulni valónk?
– Van, de ne a konzulra figyeljetek, mert akkor rossz útra tévedtek.
– Akkor mit kell még megtanulnunk?
– Azt, ami a harmadik plakáton lesz: nem veheted el a magyarok munkáját.
– Van munkájuk?
– Azt sem mondhatnám.
– De akkor hogy venném el?
– Kérdezd meg a konzult!
– Lehet vele beszélni?
– Azt sem mondhatnám. Ő csak plakátokat szövegez, hogy a magyar emberek megértsék azt, amit tőletek, bevándorlóktól elvár.
– Nem lenne egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb, ha mi, bevándorlók kapnánk egy-egy többnyelvű szórólapot a konzultól, melyen ugyanezt elolvashatnánk a mi nyelvünkön?
– Nem, az nem jó, mert akkor a konzul népe nem látja, hogy milyen fasza gyerek az ő konzulja, aki hazakerget benneteket, szarban maradt bevándorlókat.
– De hát ez egy baromság!
– Ilyet ne mondj, ha átléped a határt, mert megütheted a bokád.
– Akkor is baromság! És sokkal olcsóbb is lenne a több nyelven írt szórólap.
– Igazad van, de az nálunk nem számít. A hatalom sok pénzbe kerül, és a mi konzulunk nem sajnálja a pénzt, ha a hatalmáról van szó.
– És hogy mire és mennyit költsön, arról nem tart nemzeti konzultációt?
– Nem. Eszébe sem jut. Rólatok konzultál, mert belőletek elege van. Addig uszítja az ő népét, míg a végén ebben is egyetértenek vele.
– Jaj, istenem!… Ha ez a nemzeti kultúrátok, nem sok jóra számíthatunk. Tőlem akár el is bonthatják a szögesdrótot, még attól is elment a kedvem, hogy átlépjem a határotokat…
