Az Ússz, amíg élsz című dalt kétszer is meghallgattam. Megmondom őszintén, hogy kicsit csalódott vagyok. Már megint ez a pávatánc. Nem az zavar engem, hogy Orbán Viktor is szerepel benne, Orbán Viktor mindenhol ott van, ez a dolga egy jó vezetőnek, miért éppen ebben a klipben ne szerepelne, nem értek egyet azzal a hozzászólóval, aki belterjes felcsúti putridalnak nevezte Demjén Ferenc dalát. A bajom a pávatánccal van. Azt mondja a szerző: “ott volt a víz, az ősóceán, onnan együtt jöttünk tán.”
Miféle ősóceán? És mi az, hogy tán? Döntsük már el, a rohadt életbe! Először azt állítja, hogy ott volt az ősóceán, aztán mindezt kétségbe vonja egy felháborítóan sunyi és aljas “tán”-nal.
Kezdetkor tán teremtette Isten az eget és a földet?
A föld puszta és üres volt tán, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke tán lebegett a vizek fölött?
Isten tán szólt: “Tán legyen világosság”, és világos lett tán?
Aztán így folytatja: “milliárd furcsa lény, s mi csak úsztunk tovább…”
Úszott a barnamoszat meg az anyósod! Én a polgári-keresztény értékrend szerint nevelkedtem. Mi nem úszkálunk. Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Mélységesen felháborít ez a pávatánc, amellyel a kormány gesztust akar tenni, szavazatokat akar szerezni a mocskos darwinista söpredéktől.
