Aszongya Lóri, a SingSingers dobosa (ez a börtönzenekarunk, melyet muzikális fogvatartottakkal építgetünk a böriben, ahol kvázi önkénteskedünk (ld. itt!, a szélesebb nyilvánosság előtt 2016 tavaszán debütálunk, tessék megjegyezni), hogy van, aki inverz szolipszizmusban szenved, (szolipszizmus: úgy vélem, semmi nem létezik, csak én, minden csak a tudatom játéka), tehát úgy vélem, mindenki létezik, csak én nem.
Azért idézem ezt ide, mert itt a migráns-skandalum közben rájöttem, hogy ami itt folyik, annak minden, értsd: MINDEN elemében pont az ellenkezőjét csinálnám, azaz az inverzét. Pár példa: gyűlöletet szítunk a menekültek ellen, pokolba kívánjuk őket (azaz ahonnan jöttek, miközben útközben kirabolták, megerőszakolták és megverték őket, papát-mamát-gyerekeket, ha nem fulladtak vízbe, akkor mi visszaverjük őket stb). Az ám, ahogy kedvenc Alapblogom írja: ahova nem lesz migráció és fogy a lakosság, ott nagyon komoly szociális problémák lesznek, illetve az égbe kell emelni az adókat, hogy a kevés kereső eltartsa az időseket és ettől majd még többen mennek el onnan. Ergo ahova nincs migráció, onnan tanácsos elmenni oda, ahol van, mert ott prosperitás lesz. Ehhez elvileg évi 30-40 ezer migránst kéne befogadni, különben tuti a csőd, érted? Tuti, hogy nem lesz nyugdíjad. Ergó pont az inverzét kéne csinálni annak, amit ezek csinálnak.
Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Még pár példa: ha én lennék a prime minister, nem tölteném fel másodlagos frissességű pokolbélákkal az Alkocsmánybíróságot, nem kontraszelektálnám körbe magam a legszemtelenebb szófosó moral insanity nímandokkal, akik szemrebbenés nélkül fossák a szót arról, hogy a fekete az fehér, nem számolnám el munkavállalásnak a közmunkát, szakmaiság, nem lojalitás, nem uszítanék a hazám, Európa, a világ legemberibb helye ellen, és, btw, nekem otthon azt tanították, hogy az ember nem köp az asztalra, amiről lakmározik, ahova meghívták, ahol megtűrik, még egy darabig. (Mert az únióban már elindult a folyamat, ami kiseprűz minket innen az asztal, a húsosfazék és a tűz mellől és a helyünkre, az örök NB II-be sorol, oda, ahová való vagyunk, mert önerőből döntöttünk úgy, hogy itt akarunk lenni). Satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Végső fokon nem hideg polgárháborút csinálnék, hanem nagykoalíciót és kiegyezést.
Legvégső fokon nem félnék ennyire…
