– Jóska, Jóska!… Levelünk jött!…
– Nekünk?… Ne hülyíts már!… Tavaly óta nem jött levél!
– De most jött!
– Biztos a Manci néni küldött lapot pünkösdre.
– Manci néni két éve meghalt.
– Na, ennyit a póstáról!… Két évig hoznak egy képeslapot…
– Ne szapuld a Janit, jobb póstásunk sose volt, nem rajta múlt!
– Akkor kitől hozta azt a rohadt levelet?
– Várjál, keresem a szemüvegem!… Azt a!… Ezt nem hiszem el!… Nézd meg, Jóska, nézd meg, nem fogod elhinni: Orbán Viktor írt nekünk.
– A miniszterelnök?… Nekünk?… Személyesen?…
– Hát persze!… Ide van írva, hogy miniszterelnök…
– Föl ne bontsd!… Biztos rá akar beszélni valami közmunkára. Megy a f…
– …ne!… A gyerek miatt!… Épp elég, amit az oviban hall a társaitól… Én csak fölbontanám… Hátha kitüntetnek téged.
– Ne röhögtess!… Engem? Pünkösdkor?!… Na, tépd már föl!
– Tépem… Te, ez nem neked szól. Azt írja, hogy Tisztelt Honfitársam!… Érdekes, pedig te vagy a címzett…
– Olvassad már!… Hátha abból kiderül, ki a fenének írta.
– Azt mondja… „Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.”
– Ezt írja?
– Ezt.
– Ki határozott úgy és mikor, hogy mit?… Mióta Manci néni meghalt, ember nem szólt hozzánk. Ő is csak akkor, amikor piros paprikát kért a kolbásztöltelékbe…
– De fontos kérdés…
– Volt az is: miből futotta neki húsra meg bélre?… Nemhogy magyarral, de még a szomszédunkkal se beszélünk évek óta, nem?…
– De, Jóska, ezt a miniszterelnök írta, ő csak jobban tudja, nem?
– És ha hazudik?
– Egy miniszterelnök nem hazudhat!
– De azt csak tudnám, ha velem megbeszélt valamit, nem?
– Biztos részeg voltál…
– Vagy ő… Józanon ilyet nem írna… Na, olvasd tovább!
– Hozom a szemüveged, olvasd te!… Ez egy háromsoros mondat… Szerintem ez nem ismer téged!… Ennyi szó egy mondatban!…
– Olvasd a végét!
– …megélhet… megélhetés…
– Mondtam ugye, hogy hazudik!… És mi van utána?
– „…megélhetési bevándorlás kérdéséről.”
– Mi a túró?!… Nem is értem… De mi a kérdés?… Mondjad csak!…
– „Mint bizonyára emlékszik,…”
– …honnan a fenéből emlékeznék?… Én ugyan nem…
– „…Európát az év elején példátlan terrorcselekmény rázta meg…”
– Mondom, hogy hazudik… Az Nepálban volt, bemondta az ertéelklub.
– Jóska, az cunami volt. Ez meg „példátlan”.
– Oké. És aztán?…
– Aztán azt írja, hogy „Mindannyiunkat megdöbbentette mindaz”.
– Ennyi?
– Nem, még az is van, hogy „ami történt”.
– Mért, mi történt?
– Az „év elején példátlan.”
– És mi erről hogy nem tudtunk?
– Biztos, belealudtunk az ertéelhiradóba.
– Biztos, hogy ezt írta a miniszterelnök?
– Ezt. És itt van az is, hogy „Ez az emberi ésszel felfoghatatlan.”
– Akkor mért írta? Ha úgyse foghatom föl.
– Lehet, hogy van, aki felfogja. Az biztos, hogy én se.
– Ezen meg ne csodálkozzál…¬ Még mit írt?
– Hát, hogy „szörnyűség ugyanakkor”.
– Te érted, Joli?
– Én ugyan nem, csak olvasom, amit írt.
– Van még valami?
– Van. Ez van még: „…azt is megmutatta, hogy Brüsszel és az Európai…”
– Ezek meg kik?…
– Hát honnan tudjam?… Meg hogy „Unió”.
– Szovjet?
– Mit tudom én… Csak Unió. Ezt írja. Meg hogy „képes megfelelő módon”.
– Hát ezért kár volt megvenni neki a borítékot!
– Nehogy már azt hidd, hogy zsebből fizette! Az ilyesmit biztos, az Áder fizeti. Ő a minisztere, nem?
– Dehogy!… Az a Kövér. Tudod, a bajszos.
– Az Áder is bajszos, nem?
– Nem. Az a Lázár. Tudod, a vigyori!
– Tudom… Szerinted mi az a „megélhetési bevándorló”?
– Ezt írja?
– Ezt. De odaadom inkább. Nekem már belefájdult a fejem. Ennyit írni! Hát ki bírja ezt mindet elolvasni?… Hozom a szemüveged.
– Olvasd inkább! Ugorj egy kicsit, hátha a vége érdekesebb!
– „…munkalehetőségért jönnek…”
– Kik?
– A bevándorlók. A megélhetésiek. És hússzorosára nőtt a számuk… „Mivel Brüsszel kudarcot vallott.” Meg hogy „meg kell állítanunk”.
– Kutya legyek, ha értem!
– Akkor mondom szó szerint: „Nem fogjuk hagyni, hogy… hogy veszélyeztessék a magyar emberek munkahelyeit és megélhetését.”
– Mi a lófaszt?… Nincs is munkahelyem…
– És itt van, hogy „hogyan kell védekeznie Magyarországnak”.
– Nehogy már besorozzanak megint!…
– Na, ezt hallgasd meg: „Tisztelettel arra kérem, lépjen velünk kapcsolatba…”
– Megadta a számát?
– Azt nem.
– Mindegy is. Úgyse maradt pénzem a kártya feltöltésére.
– Kár. Pedig azt írja, hogy számít a véleményedre.
– Ha nagyon fontos neki, akkor majd fölhív.
– Tudod, hogy nincs feltöltve a kártyád.
– Ez igaz.
– Van itt még egy lap. Tizenkét ponttal. Meg egy kis boríték.
– Biztos abba kell tenni a kenőpénzt.
– Nem. Ez válaszküldemény. Ez van rajta. Olvassam a pontokat?
– Ne.
– Kitöltsem?
– Ki.
– De hogy?
– Úgy, hogy egyetértek mindennel, abból nem lehet baj.
Fotó: MTI/Kovács Attila
