A téma Felcsút, a folyton fejlődő falu,Orbán Viktor szülőfaluja.
Sajnos téma, bár ne volna az. Mert bosszantja az embert, hogy van nekünk egy magának mindent akaró, szó szerint akarnok, magát demokratának gondoló, egyébiránt autoriter, diktátorba hajló kormányfőnk, aki lassacskán bármit, szó szerint MINDENT megtehet, ember nincs, aki leállítsa, megállítsa, pofán vágja végre, vagy szóval, vagy tettlegesen, kit érdekel a következménye, már nincs más, hisz a bármire és a mindenre ez a válasz. Bármit megtenni, vagy ha tetszik, mindent, amit egyébként nem tenne meg az ember, ha normális országban, normális kormányfő irányításával élhetne.
Mit tett Felcsúttal? Olyasmit, mint Stadler, a juhász tett Akasztóval: a közepébe szart, nem is akármit, így lett Felcsút a vas és acél faluja.
Falurombolás ez, igen, épp olyan, amilyet Ceausescu tett a szerencsétlensorsú faluval Erdélyben, amikor vízzel öntette el. A faluba szeret toronyiránt hazamenni a határban keményen dolgozó magyar ember, a magyar paraszt, úgy, ahogy Orbán ősei, a régi felcsúti parasztok is hazaballagtak, és akkor is hazataláltak, ha már lement a nap, ha már elérte őket a szürkület, és akkor is, ha lassacskán besötétedett. Irányt mutatott a templom tornya, csúcsán a kereszttel. Felcsúton stadion iránt ballagnak haza a kemény munkában megfáradt emberek. Régen ez sem így volt. A focipályákon gyerekek rúgták a bőrt, talán Orbán apja is ott kergette a labdát, és biztos, hogy Viktor is elcsúszott párszor a fűre hullajtott libafoson. Ez volt a falu, így volt szép és jó, így volt eredeti. Senki emberfia nem képzelődött arról, hogy egyszer majd, ha megteheti, stadionnal csúfítsa el a falut és a tájat.
Régóta mondom: a vidéki gyerekek még láthatnak napkeltét és naplementét, ezért jó vidéken élni. A városi gyerekek legtöbbje csak annyit észlel, hogy világosodik, és azt, hogy besötétedett. Orbán meg akarta mutatni a városi csibészeknek, ezeknek a nyegle striciknek, hogy a falu is lehet olyan csodás, mint a nagyváros, vagy a főváros. És persze a vidéki gyerekből is lehet hatalmasság, olyan, aki akár stadiont is épít, ráadásul falura, mert a magyar falu megérdemli, hogy stadiont lásson, ha már jó meccset nem láthat, és a stadionba bejutáshoz kellő pénze sincs meg, a jegyre való lé. Lassan a szotyira sem maradt pénze, ez van, hiába dolgozott keményen.
Persze, lesz majd tó, és kisvasút, mert ha már a Balaton nem jön Felcsútra, akkor ki kell építeni oda egy majdnem Balatont.
A vasút is jó lesz, mert akkor lehet majd fölüljárót is építeni, mert a sorompóra Budapest is képes. És milyen szép lesz majd, amikor a gulyás áttereli a fölüljárón a marhákat! Hát még, amikor Orbán személyesen tereli át ugyanott a birkákat. Hát még, amikor átvonul a fölüljárón a békement, és cipelik a hatalmas transzparenst, rajta a szöveggel: FELCSÚT, A MI FŐVÁROSUNK!
Szóval Felcsút lerombolva! Ami még nincs, az majd lesz! És ha Felcsút már kész, akkor folytatódhat az ország lerombolása.
Mondom, belekezdtem ebbe a publicisztikába, és közben látom a tévében (nem a köztévében, az is le lett rombolva, Orbán a földdel egyenlővé tette, a közrádióval együtt), szóval látom az ATV-ben, valamelyik társaságnak hírt is kell adnia, ha már a Hír tévé nem ad, hogy az egyetemisták vonulnak Budapest utcáin, özönlenek, mint a hangyák, és az jár a fejemben, már Felcsút sem téma, többről van szó: Orbán nemcsak a saját faluját, nem csak a vidéket, nemcsak a Fővárost, az ország lakóit, a keményen dolgozó kisemberek sokaságát is porig gyalázta. Lassan nincs olyan döntésük, ami miatt ne kellene kivonulni az utcára, tüntetni, kiabálni, szónokolni. Reggel még a Wallenberg nevét viselő iskola megszüntetéséről hallgattam vérlázító beszélgetést, igen, forrt a vérem! Hát ennek az akarnoknak mindent meg lehet tenni? Ez bármit szétverhet!? Érettségi előtt álló diákok sorsát alázza meg, ver szét jól működő, életképes közösséget. Sztálin Szibériába toloncolta az értelmiséget, a katyni erdőben tarkón lőtték a lengyel értelmiség színe-javát, Orbán csak a köztévéből gyűlöltette ki a másként, azaz a gondolkodókat. Neki a talpnyalókra van szüksége, meg a butákra, a befolyásolhatókra, azokra, akik számára más nem létezik csak ő és az ő torz rendszere.
És épp Wallenberg, azok után, hogy Lázár nevű kollegája és harcostársa, jobb és balkeze épp minap beszélt a magyar-zsidó megbékélésről. És azok után, hogy a cukivá lett Jobbik kiskülönbségű, de eltúlzottnak és nagynak mutatott győzelmet aratott Tapolcán, leverve a Fideszes mosolygó tapsművészt, nix ugribugri, oszt mégis.
Orbán akkor is sallereket és kokikat oszt, akkor is vérző fejű, könnyhullató embereket aláz és üt-ver, amikor inkább össze kéne húznia, vagy kapnia magát, mert érzékelhetné, hogy szarul állnak a dolgai. Odamegy a KLIK embere a sulihoz öt percre, és azt mondja, hogy sajnos, meg hogy ez van, és hogy kapják össze magukat, és húzzanak el a francba, mert így döntött az eszement nagyfőnökük. És van képük hozzá, még mindig van! Ahelyett, hogy meghunyászkodnának, és legalább szelídebben adnák tovább az orbáni parancsot. Nem érzékelik, hogy a végét járják, hogy ezek már az agónia jelei. Kapkod és csapkod a haldokló, üt-vág, mint a sok ezer törökkel szembe rohanó, várából kirontó Zrínyi, és maroknyi hada. Vágjunk még oda párat, mielőtt elpusztulunk. Egyszerre látszunk halottnak és hősnek.
Orbán utcára kényszeríti, tüntetésre hergeli az ő népét, és rabolja az idejét. Az iskola diákjait és tanárait küzdésre kényszeríti, mint sok más honfitársunkat, más-más okkal. Az időnket rabolja!
A jó ország jó vezetője szereti az ő népét, és bántja, ha olyasmit tesz, ami árt az ő népének. Orbánnak tetszik az efféle küzdés. Ő is küzdő típus. Sokszor mondta el, hogy a szabadságért harcol, meg fülkében éli meg a forradalmat. Mért normális az, hogy mindazért tüntetni és szónokolni kell, és persze bosszankodni és lázongni, amit az élet természetes hozományaként kellene bezsebelnünk? Hogy bízhattuk az országot egy ilyen akarnokra?
Épül Felcsút, szépül, persze, és lassan az az érzésem, Orbán a jövőjét készíti elő. A jövőbeli életterét. Lassan vissza kell vonulnia, hát persze hogy szüksége lesz csónakázó tóra, kisvasútra, stadionra, szóval mindenre, amit eleddig a Fővárosban megkapott. Ha ügyesen kampányol, még akár Felcsút polgármestere is lehet, bár nem lesz egyszerű legyőzni Mészáros Lőrincet, az ő törvénytelen(ségen kapott) fiát. Felcsútért lobbizni fog, természetesen, mindent a faluért, ahogy kell. Talán még azt is sikerül elérnie, hogy az új börtön ne a délvidéken épüljön föl, hanem Felcsúton. Nincs túl messze Budapesttől, hamar megtelik, ha elkezdik hordani bele a BudaCash, a Qaestor és a Kunmediátor kormánybarát főnökeit, és az ő főnökeiket, hogy egy cella se maradjon üresen.
Szebb jövőt, Felcsút!
