A Figaro Kávézó kertje a Katona-Visegrádi sarkán tíz éve nyitott. Én 2010-ben fedeztem fel. A kertje a szemközti társasház használaton kívüli, vaskerítéssel elkerített parkja. Eredetileg gondolom a lakóknak csinálták, de a magyar ember nem jár le a parkba, nem szereti a szomszédait, nézzék csak meg, kedves Újlipótvárosiak, önök, akik annyira odavannak ezért a kerületért, hogy mit tesznek, mit nem tesznek a házak belső udvaraival. Micsoda élet lehetne ezekben a belső udvarokban, ha önök szeretnének élni. Ha önöknek nem fájna, hogy mások szeretnek élni. Néha-néha megpróbálja valaki, hogy a belső udvarokat élettel, padokkal, virágokkal, grillsütővel díszíti föl, aztán jön valami barom, akinek nem tetszik, hogy mások jól érzik magukat. Akik azt szeretnék, ha nem zavarnák meg őket csendes szuicid magányukban tévénézés közben. Megállnak a konyhák kis erkélye mögött az ablakban és kikukucskálnak, ki ez a mocsok ott a kertben, és mit akar ott, mit csinál ott, miben mesterkedik. Várják a lakógyűlést, ahol majd keresztbe tehetnek a szomszédnak. Nem járnak le hát ezek az emberek, és nem jártak le abba a kertbe sem. Tinédzserkoromban már biztosan nem használták. Zárva volt. A 90-es évek lelkes fiatal heroinistái látogatták éjszakánként, meg a csövesek, akik leheveredtek a kis tavacska partján, és könnyítettek magukon a sövényben. Az egyre fáradó és öregedő és butuló Újlipótvárosban furcsa látványt nyújtott ez a kávézó, ez a kert. Nem is értettem, hogyan sikerült megszerezniük az engedélyeket. Tíz évvel ezelőtt rendbe szedték, kitakarították a kertet, és ezzel együtt egész évre vállalták a park gondozását, takarítását, aztán megnyitották a teraszt. Volt egy kis kert, ahová nyáron be lehetett ülni hűsölni a tavacska mellé. Csendes hely volt, este 10 után a rendeletnek megfelelően be is zárt minden nap. Láttam nyugdíjasokat leskelődni pár ablakból, de nem történt semmi. Egészen mostanáig. A tulajdonossal közölték, hogy nem kap többé engedélyt, nincs rá szükség, pakoljon ki, mostantól a közmunkások tartják majd rendben a kertet, amit visszaminősítenek közterületté, hogy a lakók használni tudják. Azok a lakók, akik soha nem használták, akik arra hivatkozva akarják tönkretenni, hogy használnák: néznék, hogy üres. Ha én beledöglök, dögöljön bele minden, és mindenki. Ezzel a kávézónak is lőttek. Egy család megélhetésének is lőttek. Nincs min csodálkozni. Az volt a csoda, hogy egyáltalán létezhetett. Nem illet ebbe a poshadó, fáradt, életellenes kutyamagányba. Nem baj. Menjetek haza! Majd a Pozsonyi Pikniken esztek egy kolbászt 1600-ért, és örültök, hogy legalább azt szabad. Aztán lehet menni vissza a konyhába leskelődni, poshadni, nézni azt a fekete döngölt földet az udvaron. Néha arra sétál egy macska. Bután néz, szaglászik. Nem érti ő sem ezt a kasztrált, húgyszagú csöndet.
Fotó: Facebook/Figaró Kávézó
