Csütörtök, 8:15. Minden csütörtök. Ekkor megy a kedvenc műsorom a tévében, a TV2-n, az AstroTV. Sose hagyom ki. Az AstroTV 4-5 percig tart, de ahogy mondani szokás: benne van az egész ország. Nagyon egyszerű, de egyszerűségében tökéletes műsor ez. Van egy kerék, rajta 90 szám, és van három játékos. Aki a legnagyobb számot pörgeti az viszi el a heti nyereményalapot. 1-2 millió forint között mozog általában a nyeremény. Ahhoz, hogy az ember bekerüljön az AstroTV adásába, lottózóba kell járnia, és a lottózóban sok Astro+ sorsjegyet kell vásárolnia, kapargatnia, gyűjtögetnie, beküldenie, és várni, hogy kisorsolják. Egy ideje már a műsorban sorsolnak, a pörgetések után, így a tévére tapadt keményen szerencsejátékozó kisember otthonában ünnepelheti a hírt: kapott egy esélyt az élettől. Ott van a siker kapujában, már csak pörgetni kell egyet és várni, hogy melyik számnál áll meg, zuhan alá, csapódik be a kis golyó. Számomra ez a műsor önbizalom és némi hit forrása, 10 esetből 9-szer eltalálom ugyanis, hogy melyik játékos fog nyerni. Nehéz erre értelmes magyarázatot találni. Valahogy látni rajtuk. Már a tartásukon érezni, amikor először mutatják a három játékost, de én mindig megvárom míg az arcuk, a tekintetük is feltűnik, ahogy közelebbről mutatják őket, és akkor azonnal megmondom, hogy melyik nyer. László, Erika, Zoltán. László, mondtam ma reggel, és biztos voltam abban, hogy László nyer. Ahogy ott állnak, és félnek és izgulnak és rettegnek, életükben először a tévé képernyőjén, és soha nem látni rajtuk sem örömöt, sem haragot, amikor nyernek vagy veszítenek, mert minden emberi vonásuktól megfosztja őket a feszültség, hogy szerepelnek, hogy viselkedniük kell, de közben azért mégis csak annak a másfél milliónak, annak a hosszú útnak a gondolata cikázik az idegeikben, ami idáig vezetett, a siker kapujáig, ahol vagy belépnek vagy nem. Talán ezért látni, hogy ki nyeri majd a játékot, mert ebben a rettenetes feszültségben látni az embert, a sorsát, látni, hogy van olyan. Hogy van olyan, aki nem nyerhet. Nem az alapján választok ugyanis, hogy ki nyerhet, hanem, hogy melyik kettő nem nyerhet biztosan. Szerencsejátéknak hívják a szegény emberek reményének kihasználását, milliárdos üzlet a sok kicsi apró remény pénzre váltása. Hátha összejön. Volt az a vicc régen, nem emlékszem pontosan, de a vége az volt, hogy majd akkor lottózom, ha kaftános zsidók állnak sorban a lottózó előtt. Addig nem! Az AstroTV stúdiójában gyorsan döntésre viszik a dolgot. Valaki nyer. Meg nem mozdul, fel nem kiált, el nem mosolyodik. Mire fogja költeni a pénzt, Géza, Ildikó, Péter, Gabriella. Lakásfelújításra. Lakásfelújításra. Lakásfelújításra. Évek óta nézem a műsort és mindig ugyanez a válasz. Lakásfelújítás. Egy hónappal ezelőtt egy férfi azt válaszolta, hogy hobbira, motorkerékpárra, és akkor majd kiugrottam a bőrömből örömömben. De az a férfi is kedvetlenül, érzelemmentesen reagált. Ma reggel azonban valami nagyon furcsa dolog történt. Valami véletlen. Valami szerencse. László, aki Erikánál és Zoltánnál sokkal meggyőzőbbnek tűnt, 10-est pörgetett. Ekkor már tudtam, hogy hibáztam, és valóban: jött Erika, 78. Hetvennyolc. Nagyon magas szám. Már akkor feltűnt, hogy Erika más, mint a többiek, már a pörgetés közben is mozgott a szája kicsit, pedig ez teljesen szokatlan, ilyet nem szoktak csinálni. Valahogy bepofozta tekintetével Erika azt a golyót. Jött Zoltán. Nem volt sok esélye, nem is érezte át a dolgot, lemondóan pörgetett, és azonnal visszaállt a helyére. 79. Hetvenkilenc! Egy számmal előzte meg Erikát. Egy arcizma nem rándult, állt ott egykedvűen és szigorú tekintettel hallgatta a műsorvezetőt, aki boldogan osztotta meg vele a hírt, hogy nyert kétmillió forintot, és egy számmal, mindössze egy számmal előzte meg Erikát. Hetvenkilenc, Zoltán, ez elképesztő! Ám ebben a pillanatban olyasmi történt, ami még soha. Ahogy ott állt Erika az oszlopfejű Zoltán, az újdonsült lakásfelújító, a semmiből 79-et pörgető Zoltán mellett, szájáról tisztán leolvasható volt egy elmotyogott, bosszús gondolat: az isten faszát!
