Nem tudhatom, hogy másnak mit jelent az, hogy kormányablak.
Azt sem tudtam eddig, mit jelent számomra az, hogy kormány?
Nem tudtam azt se, hogy nálam nagyobbak és okosabbak is vannak,
mint például az elefánt, akinek a fején elől van az ormány.
Hogy én buta verset írnék, mert ezt várja el a kormány?
Erről újabb verset írok, az lesz a címe, hogy „Koholmány”!
Engem elfogultsággal csak az ostoba ember okol mán.
Ha ily ütemben nyílnak az ablakok, napi egy vers lesz a normám.
Megkérdeztem apát, anyát, mint nemzeti együttműködés rendszere,
kérdőívet küldtem szét minden apának és anyának, ez rendszere
-sen jó eredményt hozott, még az is válaszolt, aki meg sem kapta,
még a holtak is kitöltötték, ezért tartom őket is sokra és nagyra.
Megkérdeztem az apátot, ő csak annyit mondott:
„Egy intézmény, mely levesz a vállunkról sok gondot.”
Az apát még azt is mondta, a kormány egy hely,
de lehet, azt mondta, annál is több: egy kegyhely.
Azután újra megkérdeztem az apátot,
látta-e boldognak azt az apát ott?
Erre ő azt mondta, veszem a kabátot,
a kormány az ablakból látott csak lapátot.
Annál is több, mindennél több a kormány!
Nem csak ott ül a kormányzás ormán,
és nem csak néz ki az ő ablakán,
ablak elég van a kormányfő nagy lakán,
teendője annyi van, mint égen a csillag,
ezeket intézi fáradatlan, rendületlen, államillag.
A kormány az, amely megoldja mind a gondokat,
ha kell, visszavarrja a leszakadt gombokat,
és közben nyomogatja a parlamentben a gombokat,
nekem már megoldotta összes gondomat.
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Mióta a kormányé lett a kétharmad, nincsen gond,
a gyerekem is tudja, hallgatom, amit a kincsem mond.
Ő, a pöttömke sem érti, milyen gondot vesz le, és milyen vállakról?
Mesét a rezsicsökkentésről akar, és nem egy szárnyas állatról.
Idejön hozzám, hogy én biztos okosan válaszolok,
ki az a kormányfő, és mondtam, ha járok nála, szólok.
Az ő lakcíméhez külön lakcímkártyák járnak,
de anyakönyvi kivonata van minden anyának.
És anya csak egy van, ezt már én is tudom,
nem mondhatom, hogy nem tudhatom,
és azt is tudom, minden babának van anyakönyvi kivonata,
csak azt nem tudom, az ott a sínen ki vonata?
Aki vonatra ül, az keményen dolgozik és kisember,
olyan, akinek mindegy, hogy november vagy december,
ő csak dolgozik, vetőmagját a földbe, vállát a vállának vetve,
mióta kétharmada van a kormánynak, jókedvűn nevetve.
Mióta nem kell pénzt költenie vasárnap, mert minden bezárva,
inkább templomba menne, mintsem bevásárló bazárba,
és mivel nem költ, egyre csak nő a család megtakarítása,
és jut ideje anyának a vasárnapi nagytakarításra.
Ha vonatra ül, leutazik, vagy fölutazik Felcsútra,
ilyesmiért szívesen költekezik egy útra,
hisz jó vasárnapi program a stadiont megnézni,
a keményen dolgozó kisember is megnézi,
és hüledezik, és azon nyomban leesik az álla,
és már nem is érzi gondjait a válla,
hisz az egyszerű falusi stadiont látva
arra gondol, mindennel el vagyunk látva.
És arra gondol a keményen dolgozó,
nemzeti érzelmű magyar dolgozó,
ha nagy lesz, és majd saját autót vásárol,
megfeledkezik minden kátyúról és tócsáról,
és elgázolja azt, aki a magyar kormányt ócsárol
-ja, származzon az akár Pécsről vagy Ócsáról,
aztán ki tudja, mi az, amit a holnap hoz,
az átíratás miatt ő is mehet az ablakhoz,
mert a forgalmi, jogosítvány mind fontos irat,
a beszerzése minden magyar emberre kihat.
Még sok dolog lehet, de nekem elég ennyi.
A kormány munkája biztosan nem semmi.
Nem tudhatom, hogy másnak e kormány mit jelent,
nálam okosabbak tudják a múltat, jövőt és jelent.
Mégis úgy gondolom, a kormány egy nagyon fontos dolog,
és bár a kutyám morog,
és a gyomrom korog,
szükség lesz rá addig, amíg a föld forog.
Ezt mondom én elfogulatlan, mint babérkoszorús költő.
Most már tudom, versem megértéséhez kell egy emberöltő.
Erre a költeményemre a fél életem ráment,
a végére meg hagytam egy szerény kis áment.
