Az ember azt gondolná, az ország miniszterelnöke mindent precízen gondol és dolgoz ki, tervez és megszervez meg, végül pedig hasonlóképpen hajt végre, valósít meg. Sosem hittem volna, hogy egy kormányfő az ösztöneire hallgat, amikor milliárdokat ment meg az általa irányított államnak. Merem remélni, hasonlóképp életösztönből engedélyezte, gondolta ki, fogadta el, javasolta, hagyta jóvá (alternatív!), hogy a Quaestorba kerüljenek az utóbb életösztönből megmentett pénzek. Abban is hiszek, hogy ha a saját pénze is a Quaestornál lett volna, ugyanígy mentette volna meg az egészet az életösztönére hagyatkozva. Életösztöne azt mutatta, azt bizonyítja, hogy szinte sajátjának tekintette az állam pénzét.
Ezért sem lehet senki más Magyarország miniszterelnöke, csakis Orbán Viktor! Azért, mert rajta kívül egyetlen keményen dolgozó magyar kisembernek nincs valódi, hasznot hozó életösztöne. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a BudaCash botrány után egyetlen életösztönére hallgató magyar állampolgár sem akadt, aki rátörte volna az ajtót a Quaestorra, Tarsoly Csabára és társaira, hogy a betett megtakarításának kivételéhez azonnal járuljon hozzá, írja alá, adja ki, és menjen a fenébe! Ez az orbáni életösztön mutatja, hogy igaza van a sok Orbán rajongónak, valóban szent emberről van szó, vagy ha nem arról, akkor olyanról, akit előbb-utóbb szentté fognak avatni, és ehhez az első csodatevése már meg is van: rendkívüli és meghatalmazott életösztöne megmentette az állam pénzét. Ért ez annyit, mint ha vizet fakasztott volna a felcsúti határban, netán harminckét malackát segített volna világra Mészáros Lőrinc hizlaldájában, vagy mondjuk amerikai vízumot szerzett volna Vida Ildikónak, esetleg kézrátétellel mentette volna megTarsoly Csaba életétés/vagy becsületét.
A Quaestor, a BudaCash és a DRB bejárata előtt dühöngő, mindig is keményen dolgozó kisemberek hozzá képes sehol sincsenek! Egyetlenegy sem akadt közöttük, aki pár nappal a botrány előtt megérezte volna, életösztönére hallgatva ráérzett volna, hogy haladéktalanul ki kell vennie a kis megtakarítását. Orbán nyomába senki sem léphet! Ösztönlénnyé sosem lehet más!
Orbán életösztöne számtalan esetben működött, ez is tény. Annak idején megérezte, hogy a KÖZGÉP lehet az egyetlen, aki sorozatban nyerheti el az állami megrendeléseket. Később ugyanígy működött az életösztöne, amikor az őt leGéző Simicska szavaira egyetlen szóval sem reagált. Ugyancsak az életösztöne működött, amikor Simicskától minden addigi „szponzorációt” megvont. Életösztönének tudható be az is, hogy átszervezte, és a maga képére formálta a még mindig, ezek után is közmédiának nevezett ki tudja, micsodát. Életösztöne vitte sikerre a saját apját és annak kőbányáját, közlekedési lámpák szerelésében is jeleskedő saját vejét és lányát, és ki tudja, kiket még. Kell ahhoz némi életösztön, hogy a magyar tengernek becézett Balaton kikötőinek jelentős hányadában a veje érhessen révbe. (és így tovább, és még sokan mások, és se vége, se hossza…)
Nagydolog az életösztön! Azóta, hogy tudtunkra adta a kormányfő, hogy ennek köszönhető ez az újabb jelentős siker, hogy már nem csak az ország, de a kormányzója is jobban teljesít, ösztönösen figyelem magamat. Pontosabban magam figyelem az ösztöneimet, különös tekintettel az életösztönömre. Gondolkodtam, hogyan tenném próbára magamat. Mondjuk, égne a szomszédom háza. Elsőre a tűzoltókat hívnám, másodszor a szomszédot, és csak ezek után mérném föl a helyzetet, hogy merről fúj a szél, átcsaphat-e a tűz a házunkra is, és ha igen, akkor kezdeném meg a mi otthonunk és értékeink mentését. Azt gondolom, ez egészséges életösztönnek mondható. Ha nagyon leegyszerűsítem a keményen dolgozó magyarok sorsát és tragédiáját, azt kell mondanom, jobb, hogy nem Orbán a szomszédjuk. Vagy ha ő lesz, vigyázzanak, ki ne gyulladjon a házuk, mert lehet, mindenük benn ég.
