A nagy ívű mondat első részéből a legérdekesebbet kiemelem:
„…arról szól a történet, hogy ezt a demokráciát, amit öt év alatt sikerült hellyel-közzel most már szinte tökéletessé tenni, nem hagyjuk…”
Ez pedig a mondat második része:
„…azért megyünk oda, hogy demonstráljuk, hogy a magyar demokrácia fontos része az a kohézió, amit a civilek eddig kiépítettek, és igaz, hogy ez a parlamenti választásokon kétharmados jelleggel jelent meg, és most egy bárány elkóborolt, Veszprém, mi úgy gondoljuk, hogy a veszprémi bárány után is utána fogunk menni, és visszahozzuk, de hogy Tapolcát nem engedjük, abban biztos lehet az ellenzék, mert annál sokkal gyengébb, hogy különböző manőverekkel, olyan aljas megmozdulásokkal, amit láttunk a CÖF-fel szemben is a Madách Gimnáziummal kapcsolatban, bármilyen eredményt elérjenek.”
A hatvanas években nagy sikerrel ment egy műsorszám a Rádiókabaréban, azt hiszem, ez volt a címe: „Slágermagyarázat”. Vámosi János soronként dalolta el az első nekifutásra bemutatott slágerét, aztán soronként állította meg Darvas Szilárd, hogy elmagyarázza, miről is énekelt a kor legnagyobb sztárjainak egyike. Ha most lenne valódi kabaré, teszem azt rádiókabaré, melyet nem a milliomossá csinált showman (fő)szerkeszt, csinálnék egy „Szövegmagyarázat” című számot, és tuti, hogy elsőként ezt az egy szuszra eldarált Csizmadia mondatot szedném ízeire, mert annyi szép árnyalata van.
Fotó: Hír24
Csizmadia nem azt mondja, hogy „A Demokráciát”, ami többet jelentene, mint amit ő mond, jelesül, hogy „ezt a demokráciát”. Utóbbiban, azaz Cs. szavaiban benne van a minősítés is. Ezt, azaz azt, amit ő és CÖF-ös és CÖF-telen, de CÖF-párti támogatói demokráciának neveznek. „A Demokrácia” egészen más, ezt Cs.-nek is tudnia illene/kellene. Hol van ott demokrácia, ahol eleve csak illiberális lehet az, ami alapban liberális értékeket hordoz. Olyasféléket, amiket Merkel mondott el OV előtt a pesti sajtótájékoztatón.
Cs. (úgy fest) nem érti, vagyis nem akarja érteni, pontosabban direkt félre akarja érteni és magyarázni, mi is a demokrácia. Semmiképpen nem az, amit OV-nek sikerült öt év alatt hellyel-közzel szinte tökéletessé tennie. Ha az a tökéletes demokrácia, amit ebből a majdnem tökéletesből szeretne még csinálni OV, akkor újra kell értelmezni azt is, hogy mi a diktatúra.
Patyomkin demokrácia, az, nem más! Látszat. Lidércfényben fogant rettenet. Elég megvizsgálni, mivé lett a demokrácia. Egyoldalú és egyszemélyi demokrácia, amiből sosem fejlődhet ki tökéletes demokrácia.
Hiába raksz nyerget a vízilóra, attól az még nem fog lónak látszani.
Persze, egy ideig lehet azt bizonygatni, hogy ez „a demokrácia”, de amikor már nemcsak a nyitott szemmel járók, hanem a vakok is látják majd, hogy ennek kevés köze van az igazi demokráciához, nagy bajban lesz Cs. is, és az OV-ék támogatását élvező „civil” összefogás.
Önmagában a CÖF cáfolja az igazi demokrácia létét. Ők azok, akik akkor szállnak be, amikor észreveszik, hogy OV-nek már senki nem hiszi el, hogy ez a demokrácia. Ők azok, akiknek mindegy, hogy miből vesz sokmilliós villát Szíjártó, miből van pénze budai villára Lázár gyerekének és/vagy szüleinek, hogy miből segít Vargának villát vásárolni a családja, hogy minek tudható be, hogy Rogánék otthonának alapterülete hol csökken, hol nő. Akkor kellett volna megmutatni magukat, amikor Gyurcsány vagy Bajnai kormányzott, erőt mutatva, igazságot keresve, ha kell bebuktatva bárkit, akiről úgy sejtik, hogy a hatalom közelében rabolt, tolvajkodott vagy korrumpált, korrumpálódott. Az igen, az civil kurázsi! De ez? Segíteni úgy, hogy szemet hunyunk? Úgy, hogy homokba dugjuk a magunk fejét, és ha kell, a hatalmon lévőkét is? Úgy, hogy simán lenyeljük a hülyébbnél hülyébb döntéseiket, például a vasárnapi zárva tartást? Úgy, hogy totál amatörizmusba buktathatták be a köztelevíziót? Úgy, hogy kézben tarthatják a közrádiót? Úgy, hogy a kormányfő gyáván bujkál a sajtó elöl, és csak választott mikrofonállványának nyilatkozik a magán-közrádiójában, hetente egyszer, péntek reggel? Amikor pedig sajtótájékoztatót tart, időhiányra hivatkozva maximum 2-3 kérdést engedélyez? Úgy, hogy egy szót sem szólunk az országban keletkezett káoszsorozat miatt?
Az a demokrácia, ami Tokajban történt, nevezetesen, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet”? Az, ahogy megesett Kaya Ibrahimmal és Josip Tottal, most meg Orgovánnal? Az a demokrácia, hogy OV kimenekíti a Quaestorból az állami cégek pénzét, és veszni hagyja a keményen dolgozó kisembereket? Az a demokrácia, hogy az ilyesmire rá se cuppan a civileket összefogó CÖF csapat? Pedig micsoda transzparensek kerekedhetnének ki ezekből az ügyekből!
Nem demokrácia az, és ezt Csizmadia is tudja.
A mondat második része „igazolja” ezt az állítást.
„…most egy bárány elkóborolt, Veszprém, mi úgy gondoljuk, hogy a veszprémi bárány után is utána fogunk menni, és visszahozzuk, de hogy Tapolcát nem engedjük, abban biztos lehet az ellenzék,…”
Ilyet tud mondani a CÖF első embere, és legfőbb transzparenscipelője. Akár egy püspököt vagy bíborost hallanánk. Pápát nem, mert Ferencnek ilyesmi eszébe sem jutna, annál emberibb egyházi vezető nőtt belőle. Csizmadia úgy gondolja, a magyar konzervatív oldal, a magyar jobboldal olyan egységben létezik, akár az egyház. Megválasztott (országgyűlési vagy önkormányzati) képviselőit papoknak, hogyne mondjam, Isten szolgáinak gondolja, olyanoknak, akiket a hívek ezrei neveztek ki, és kinevezésüktől kezdve híven és hűen kell szolgálniuk, kit is? Igen, az Istent. Tessék?! Igen, az Istent! Ők, a magyar honatyák (az) Isten nyáját terelgetik, és persze eközben ők maguk is a nyájhoz tartozókká, azaz báránykákká lesznek. Nem én állítom, hanem Csizmadia CÖF vezető.
Fotó: MTI
Mint fentebb idéztem, Csizmadia szerint a veszprémi Fideszes jelölt (bárány képében) „elkóborolt”. Istenem, mondaná Darvas Szilárd, mekkora baromság ez, kérem! Ilyen poénért egy humorista órákon át gyötri az agyát, ez meg csak úgy kivágja! És már mondaná is Darvas Szilárd: kedves Csizmadia uram, nem az önök Istenének báránykája kóborolt el, hanem a nyájon kívül rekedt (rekesztett) tömeg küldte el őt a büdös francba! Nem másért, nem más miatt, mint hogy elegük lett abból, amit ön demokráciának nevezett. Most aztán tényleg mehetnek utána, ahogy ön mondta! Nem azért, hogy visszahozzák, hanem csak úgy. Egyszerűen mehetnek (menjenek) utána! Mint ahogy a tapolcai jelöljük is ment, mehetett utána. És mennek is majd szépen, sorban az elkóborolt bárányok után, hogy együtt lehessen a nyáj.
Nem akarok gúnyolódni, de a merész és egyetlen lélegzetre elmondott ígérete, miszerint „Tapolcát nem engedjük, abban biztos lehet az ellenzék”, nem jött össze. Régen Ugocsa, most Tapolca non koronat! És tudja, kedves Csizmadia úr, mondaná Darvas Szilárd, kik küldték el az önök báránykáit Tapolcán? A keményen dolgozó kisemberek. Azok, akikről az önök Istene azt állította, hogy a pártjukon állnak. Ők, akiknek azt ígérték, nem hagyják őket az út szélén! Ott nem, de mi lesz azokkal, akik a Quaestor ajtajánál kaptak idegösszeroppanást? Ők hogy a csodában nem tudhatták meg egy-két nappal előbb, hogy ki kell venniük a Quaestorból a kemény munkájukból összejött megtakarításaikat? Csizmadia úr, vajon értük, ezekért a károsultakét, meg a BudaCash veszteseiért mért nem lódult meg a békemenet? Tetszik tudni, kikért? A civilekért, akiket az Isten is keményen dolgozó kisembereknek nevezett.
Na jó, hagyjuk! Önökről lepörög a szó, kár beszélni…
Még valamit végzésül: az ön szavainak értelmezését követően tuti, hogy Gyurcsány mondatát értelmezném, az is megér egy misét. Ezt tudta mondani pár hete: „Az ellenzéki pártok egymásra vannak ítélve”. Gondolom, azt akarta mondani, hogy „egymásra vannak utalva”, de így jobb lett, így többet jelent. Jó lenne, ha tudná ez a sok kis kék törpike, hogy tényleg egymásra vannak ítélve!
Hadd zárjam azzal ezt a kis eszmefuttatást, hogy manapság tényleg rájár a rúd a bárányokra. A nyáj komoly veszélyben van, akkor is, ha azt nem mondhatom, hogy akár csak egyetlen komoly ellenfele lenne.
Megismétlem: nem a bárányok kóboroltak el! Véleményemet megerősítette a március 18-i Délmagyarország, amikor szalagcímben hozta a veszteségekről szóló hírt: „Rákaptak a kutyák a birkára”.
Na, itt van a kutya elásva! De hol vannak az elveszett birkák?
