„Béláim az Úrban! A Mi Urunk, Jézus Krisztus meghallgatván hozzá intézett fohászainkat végre kirángatta ezt a koszos falut az ismeretlenség posványából. Mert mi is volt a mi falunk mind a mai napig a hatalmas világmindenségben? Mi? Egy nagy büdös semmi. Ezer éve létezünk. És ezer éve nem vett rólunk tudomást senki. Ebben a faluban nem állnak meg a gyorsvonatok. De még a megyei elvtársak autói sem. Hát mi végre vagyunk mi a földön, Béláim, az Úrban? De most, hála a mennybéli urunknak, most leszünk valakik! Csődülni fognak hozzánk a népek! Egy új Jeruzsálem, egy új Mekka, egy új Róma lesz….”.
Eddig az idézet a Legényanya című filmből.
Utána jöjjön a valóság.
Ehhez nem kell mást tenni, mint Rátót helyére beírni Tápióság nevét. Ez a 2500 lelkes falu ugyanis bevonult az örökkévalóságba. Mert az ő Bélájukkal tényleg csoda történt. 38 évesen úgy lett egy pesti székhelyű, százmilliárdokat kezelő pénzügyi cég vezérigazgatója, hogy a rossznyelvek szerint még általános iskolai végzettsége sincs, eddig – ha dolgozott is – közmunkából élt, sőt még a börtönt is megjárta. Ez utóbbinak persze abszolút semmi jelentősége, még ha állítólag lopásért, illetve emberölési kísérletért ítélték is el. Mindenkinek jár egy esély, hogy bizonyítsa, megbánta tettét és jóvátenné. És – hogy visszautaljak a filmbeli plébánus gondolataira-, a Mi Urunk egyengeti megtért báránykája útját.
Orgován Béla – nyilván a mindenható útmutatásait követve- idén év elején két céget alapít. A Konimonika Kft. ipari gép, berendezés üzembe helyezésére alakul, az ONSZID-MA Kft. fő tevékenységi köre pedig saját tulajdonú ingatlan adásvétele. A két cég alapításához szükséges 6 millió Ft alaptőke feltehetően szintén a teremtő közbenjárásának köszönhető, mert az nehezen képzelhető el, hogy a közmunkából szerzett vagyon gyarapodott hirtelen többmilliósra. És isten kezét látom annak a lajtorjának a felállításában is, ami, ha nem is az égbe, de rögtön a karriercsúcsra vezette a mi Bélánkat. Mások mit meg nem adnának ekkora tisztességért!
Lelki szemeim előtt látom, ahogy zarándokok érkeznek Tápióságra, hogy csodájára járjanak Orgován Béla felemelkedésének. Itt is, ott is emberek, akik a Kiválasztottat akarják megérinteni, hogy legalább ennyiben részesei legyenek az isteni kegynek. Vannak, akik megcsókolják a földet, amit árokásásnál a lapátjával érintett. Aztán jönnek a buszok, amelyekből –önként és dalolva- diákok özönlenek ki, mert végre élő példát látnak arra, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak. Csak az a baj, és ezt ők még nem tudhatják, a tanulásnak ára van. És ahogy elnézem, nem is kevés. Mondjuk úgy 150 milliárd forint. Ki fogja ezt kifizetni? Azt hiszem, sejtem. Egyszer csak megáll egy nagy autó, kiszáll belőle valaki és azt mondja Bélának: „érted jöttünk, elvtárs, nem ellened. Nekünk többieknek meg azt, hogy „ne aggódj, a javadat akarjuk!”
