„Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája.” Gabriel García Márquez forog a sírjában. A Nobel-díjas kolumbiai – ha élne – csak lesne. Hát így is lehet? – kérdezné, mert nemcsak író volt, hanem újságíró is. Majd azt is kérné, ha már valaki nála „mágikus realizmust” emlegetett, ugyan nézzen már be a magyarokhoz. Ott egy mágikus kormányfő simán bejelentette, hogy győztes pártja saját médiabirodalmát lecseréli az országéra. Ez meg maga a realizmus, mert a párt belharcai közepette ez azért csak biztonságosabb. Már kevés kormányhoz közelinek lenni, a kormányhoz pedig csak hűségesebb az a csapat, amelyet etet. A közmédia már eddig is főleg a párt és a kormány üzeneteire koncentrált, most hivatalosan is kimondatott, meghal és jön a „Szerelem a kolera idején” a kormány és a saját hírtévéje között.
