Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy legtetején állt. Az uralkodó onnan nézett szerteszét birodalmára és szeretett népére, Az emberek is szerették a királyt, aki gyakran ereszkedett le közéjük a várból, amely előtt meseszép folyó hömpölygött. Egy nap nagyon nagy tragédia történt. A folyó vize beszennyeződött, aki ivott a város kútjából, az mind bolond lett.
Megbolondult. Mindenki. Csak a király nem, meg a szolgálói. Nekik külön kútjuk volt odafent a várban. Az udvari bolond viccein már csak ők nevettek, a nép nem. Nem sokkal később odalent az emberek ráadásul beszélni kezdték, hogy a király nagyon különös és furcsa lett, talán meg is bolondult. Már nem szerették, népszerűsége szerte és szét…
A király magányos lett, már nagyon unta szolgálóit, újra népe szeretetére vágyott. Le is ment a hegyről. Meleg volt, ivott egyet a városi kútból. Lett is nagy örömünnep. Mindenki boldog volt, mert a király végre visszanyerte józan eszét.
