Felhív egy barátunk, hogy elrontott valamit a munkahelyén. Mit mondunk neki? Hogy béna, alkalmatlan, semmihez sem ért, és ideje lenne összeszednie magát? Aligha. Valószínűleg megpróbáljuk megnyugtatni, emlékeztetjük rá, hogy mindenkivel előfordul ilyesmi, és attól, hogy valami nem sikerült, ő nem lett értéktelenebb.
Ha azonban ugyanez velünk történik, már nem biztos, hogy ilyen megértők vagyunk. Sokszor gondolkodás nélkül mondjuk ki magunkra, hogy hülyék, ügyetlenek, alkalmatlanok vagyunk. De miért bánunk magunkkal ennyivel kegyetlenebbül, mint másokkal?
Miért vagyunk magunkkal kegyetlenebbek, mint másokkal?
„A többi között azért, mert saját magunkkal kapcsolatban időnként nehezebben tudunk nézőpontot váltani” – magyarázza dr. Knapek Éva klinikai szakpszichológus. „Amikor túlságosan önkritikusak vagyunk, nehezebben jutnak eszünkbe azok a szempontok, amelyek árnyalhatnák az ítéletünket. Mások esetében ezeket sokszor könnyebben figyelembe vesszük. Persze van, aki éppen másokkal szigorúbb.”
Ez a cikk eredetileg a Nők Lapja nyomtatott magazinjában jelent meg, és most a 24 Extra kínálatában is olvasható.
A Nők Lapja a női nézőpontoknak és a sokféle élettapasztalatnak ad teret: személyes történetekkel, elmélyült interjúkkal és hiteles riportokkal segít megérteni önmagunkat és a körülöttünk változó világot. Kultúráról, kapcsolatokról, egészségről és társadalmi kérdésekről írunk kíváncsian, érzékenyen, közérthetően. Hiszünk a jó történetek erejében és abban, hogy egymás megismerése közelebb visz a saját válaszainkhoz is.
Nők Lapja – történetek, amelyek összekötnek: noklapja.hu
Ha a kollégánk ront el valamit, eszünkbe jut, hogy túlterhelt, kialvatlan, esetleg nehéz időszakon megy keresztül. Ha mi hibázunk, könnyen lehet, hogy csak annyit állapítunk meg: már megint nem voltunk elég jók. Pedig ugyanazok a körülmények ránk is érvényesek. Csakhogy amikor önmagunkat ítéljük meg, a hibából pillanatok alatt személyes kudarc lesz, abból pedig általános következtetés: ilyen vagyok, és kész.
Mikor válik az egészséges önkritika önostorozássá?
Önkritikára szükségünk van, enélkül nehezen tudnánk tanulni a tévedéseinkből, fejlődni vagy felelősséget vállalni a döntéseinkért. A kérdés inkább az, hogy meddig segít bennünket, és mikortól kezd ellenünk dolgozni.
