Kikapcs nőklapja.hu

A gyerekednek azt mondod, hogy ügyes, magadat meg lehülyézed – és közben őt is tanítod valamire

Fiatal nő csukott szemmel fekszik a kanapén, egyik karját a homlokára emeli.
Getty Images
Fiatal nő csukott szemmel fekszik a kanapén, egyik karját a homlokára emeli.
Getty Images
„Hogy lehetek ilyen hülye?”; „Már megint mindent elrontottam.” – olyan mondatokat vágunk a saját fejünkhöz, amelyeket a barátainknak soha nem mondanánk. Ráadásul előfordulhat, hogy ezt a kegyetlen belső hangot már gyerekkorunkban megtanultuk, és észrevétlenül a saját gyerekeinknek is továbbadjuk. Knapek Éva klinikai szakpszichológus segít megérteni, honnan ered az önostorozás, és hogyan változtathatunk rajta.

Felhív egy barátunk, hogy elrontott valamit a munkahelyén. Mit mondunk neki? Hogy béna, alkalmatlan, semmihez sem ért, és ideje lenne összeszednie magát? Aligha. Valószínűleg megpróbáljuk megnyugtatni, emlékeztetjük rá, hogy mindenkivel előfordul ilyesmi, és attól, hogy valami nem sikerült, ő nem lett értéktelenebb.

Ha azonban ugyanez velünk történik, már nem biztos, hogy ilyen megértők vagyunk. Sokszor gondolkodás nélkül mondjuk ki magunkra, hogy hülyék, ügyetlenek, alkalmatlanok vagyunk. De miért bánunk magunkkal ennyivel kegyetlenebbül, mint másokkal?

Miért vagyunk magunkkal kegyetlenebbek, mint másokkal?

„A többi között azért, mert saját magunkkal kapcsolatban időnként nehezebben tudunk nézőpontot váltani” – magyarázza dr. Knapek Éva klinikai szakpszichológus. „Amikor túlságosan önkritikusak vagyunk, nehezebben jutnak eszünkbe azok a szempontok, amelyek árnyalhatnák az ítéletünket. Mások esetében ezeket sokszor könnyebben figyelembe vesszük. Persze van, aki éppen másokkal szigorúbb.”

Ez a cikk eredetileg a Nők Lapja nyomtatott magazinjában jelent meg, és most a 24 Extra kínálatában is olvasható.

A Nők Lapja a női nézőpontoknak és a sokféle élettapasztalatnak ad teret: személyes történetekkel, elmélyült interjúkkal és hiteles riportokkal segít megérteni önmagunkat és a körülöttünk változó világot. Kultúráról, kapcsolatokról, egészségről és társadalmi kérdésekről írunk kíváncsian, érzékenyen, közérthetően. Hiszünk a jó történetek erejében és abban, hogy egymás megismerése közelebb visz a saját válaszainkhoz is.

Nők Lapja – történetek, amelyek összekötnek: noklapja.hu

Ha a kollégánk ront el valamit, eszünkbe jut, hogy túlterhelt, kialvatlan, esetleg nehéz időszakon megy keresztül. Ha mi hibázunk, könnyen lehet, hogy csak annyit állapítunk meg: már megint nem voltunk elég jók. Pedig ugyanazok a körülmények ránk is érvényesek. Csakhogy amikor önmagunkat ítéljük meg, a hibából pillanatok alatt személyes kudarc lesz, abból pedig általános következtetés: ilyen vagyok, és kész.

Mikor válik az egészséges önkritika önostorozássá?

Önkritikára szükségünk van, enélkül nehezen tudnánk tanulni a tévedéseinkből, fejlődni vagy felelősséget vállalni a döntéseinkért. A kérdés inkább az, hogy meddig segít bennünket, és mikortól kezd ellenünk dolgozni.

A cikk tartalmából
  • Lehet, hogy már senki nem mondja nekünk, hogy ügyetlenek vagyunk és semmire sem vagyunk jók – mégis naponta halljuk ezeket a mondatokat a fejünkben. Honnan ered ez a hang?
  • Hol húzódik a határ az egészséges önkritika és az önostorozás között, és honnan ismerhetjük fel, ha már saját magunkat akadályozzuk?
  • Miközben arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy higgyenek magukban, észrevétlenül éppen az ellenkezőjére mutathatunk példát. Így előzhetjük ezt meg a szakember szerint.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik