G.M.: Kedves Sándor, hogyan készülsz az ünnepekre, tudod-e már, hogy hol és kikkel töltöd a szentestét, és megvetted-e már a fát?
J.S.: Kedves Márton, hagyományosan, immár négy éve Kairóban töltöm a Karácsonyt, Ma’adiban. Van egy kedves bár, ahol koccintok barátaimmal, akik főleg fekete szudáni lányok. Fa volt, de tegnap lerészegedtem, és elégettem a tetőteraszon, ahol a lakásom van. Nehezen viselem az ünnepi hangulatot. Bár Egyiptomban nem ünneplik a karácsonyt, a bél és vér ide is beszivárgott: egy csomó észak-egyiptomit láttam a tradicionális hosszú férfiruhában, a dzsalabíjában, télapósapkát viselve. Ilyenkor mindig elszomorodok. A tervem az lesz, hogy éjfélkor, amikor jönnek a napkeleti bölcsek meg minden, remélhetőleg már én is egy jászolban fogok rugúzni kicsit sem szomjasan.És Nálad, kedves Márton? Ki állítja a fát? Kivel ünnepled a karácsonyt, és miért pont a malaccal? Van mit innod? Készültök valamilyen karácsonyi dallal?
G.M.: Kedves Sándor, a fát útitársam állítja, ő vállalta el a feladatot, de már három napja halogatja. Igaz ugyan, hogy már beszerezte azt az égett, görbe uszadékfát, amit a decemberi vihar dobott partra a bungalónk előtt, és le is fúrta a házunk mellé, és rakott is rá három elszáradt pálmalevelet, sőt, még szögeket és egy kalapácsot is szerzett, de lelkesedése alábbhagyott, most is, mikor e sorokat írom, délután 5 órakor, alszik, pedig 11-kor kelt. A karácsony közeledtének nyoma sincs. Egyedül Jimena, egy perui bölcsészlány állított fát a szomszéd telken, az öböl túloldalán található Coconut Beach tengerre néző éttermének olvasósarkában, és meg is hívott minket, hogy együtt ünnepeljük majd a szentestét, én pedig megköszöntem a meghívást, és megígértem, hogy eleget teszek majd neki, de akkor még nem tudtam, hogy Jimena egy idióta. Jürgen, a ravensburgi bokszedző mesélte, hogy valamelyik nap egy sziklán ülve találta Jimenát, amint éppen a meditációját végezte, és a kocsmában is udvariatlanul viselkedett, amikor áthívtam, alkohol helyett vizet fogyasztott, füvezett, ráadásul az is kiderült, hogy először jár a kocsmában, holott 14 napja itt tartózkodik. Jógázni bezzeg van ideje és ereje, nem csoda hát, hogy a karácsonyra is ő készül a legnagyobb várakozással. Csalódnom kellett benne, s ha kérdi majd, miért nem jöttem szenteste, kénytelen leszek bevallani neki, hogy hidegen hagy a szenteste. A Jézuskától egyébként mindketten svéd lányokat kértünk karácsonyra, de ha ez a kívánságunk nem teljesül, akkor lemegyünk a bárba, és iszunk egyet a disznóval és a labradorral és a hippikkel, akiket reményeim szerint hajnalban elásunk majd a nedves homokban. Ami az italt illeti, természetesen van mit innom, de mértékkel teszem, mert ezzel próbálok példát mutatni alkoholproblémákkal küzdő útitársamnak, ugyanakkor jeleztem neki, hogy a szenteste kivétel, inni fogok. Ami pedig a dalt illeti, már évek óta minden karácsonykor a bátyám szerzeményét, a Lentről a gondnok feljött hozzátok című dalt éneklem.
