– Mit iszol – kérdeztem a lányt.
– Gin-tonic-ot. Kérsz egyet?
– Nem, köszönöm. Én melegben nem iszom töményet.
– Itt mindig meleg van – mondta és megitta az italt, aztán kinyitotta hűtőládát, telerakta friss jéggel a poharát, és öntött magának még egyet. Feltűnően jól beszélt angolul. Mondtam neki, hogy gyönyörű, ő pedig bemutatkozott. Láttam, hogy figyel a nevemre, láttam, hogy profival van dolgom, és biztos voltam abban, hogy másnap már akkor előkapja majd a sört, amikor leszállok a motorról kocsma előtt, és megkérdezi majd, hogy bonthatja-e.
– Mindjárt jövök – mondta. A kezébe vett egy dákót, megpörgette, aztán elvert egy belgát, egy németet, végül pedig egy angolt. Énekelt, táncolt és vedelte a gin-tonic-ot.
– Szerelmes vagyok – mondtam az útitársnak.
– Felejtsd el. Az előbb láttam, hogy megcsókolta azt a fazont.
– A tulajt?
– Azt.
Odamentem a tulajhoz, hogy beszélgessünk kicsit. Tudni akartam kivel állok szemben.
– Nem megy ez már olyan jól – mondta Dave. – A hosszú lövések már nem mennek, nem látok jól.
– Én sem – feleltem. – Túl sokat bámulom a monitort. Szép a feleséged. Vagány csaj.
– Köszönöm. Régebben bezzeg milyen jó szemem volt. Az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgáltam 35 évig. 26 évet húztam le Okinawán a bázison, megjártam az öbölháborút, Libériát, minden szart.
– Katona voltál?
– Nem. Helikoptert vezettem, aztán meg az egész bázist, én voltam a parancsnok, végül pedig hatszemélyes magángépeket, amikor már elegem lett az öldöklésből. Soha nem gondolnád, hogy mikre vagy képes a háborúban, ha rákényszerítenek a körülmények. Aztán ezek az álmok! De a sör segít, egészségedre!
– Egészségedre!
– Na, mennem kell, én jövök – mondta.
Visszaültem a helyemre. Már nem voltam szerelmes.
Fotó: Thinkstock
