Kedves Péter!
Hallom, hogy ma Luxemburgba látogatsz, ahol a Külügyek Tanácsa ülésén veszel részt, aztán meg mész Washingtonba is. Nem semmi, de azért ez alapvetően klassz dolog. Csak annyit szeretnék mesélni Neked, hogy amikor én pótvizsgákra jártam, az anyukám mindig vett nekem csokit, mert azt hallotta, hogy attól okosabb leszek, emlékszem, hogy faltam azokat a csokikat, miközben percről percre egyre okosabb lettem. Ezt az érzést Neked is ki kéne egyszer próbálnod. Nagyon szerettem az anyukámat és a csokit és a pótvizsgákat. Lélekben Veled leszünk, reméljük jól sikerülnek a dolik. Ha hazajössz, bedobjuk magunkat a szaunádba, és szarunk a világra, oksa?
Nagy szeretettel gondolok rád.
Egyél csokit!
Ügyes legyél!
Hozzál ötösöket!
