Történt ugyanis Budapesten, két nappal ezelőtt, hogy egy szelíd, mackójárású zongoristának eszébe jutott az öreg koreai autó, amit két hónappal korábban hagyott ott a Felvonulási téren, miután kiégett vagy lemerült az akkumulátora, este volt, amikor az autóhoz ért, és amikor kinyitotta az ajtót, egy embert látott ott feküdni, egy ötven körüli hajléktalan, pontosabban abban a pillanatban éppenséggel e hajléktalanságának megítélése szempontjából legalábbis bizonytalan környezetben bóbiskoló férfit, aki – mondhatni – egészen szokványos módon azt kérdezte tőle, hogy mit csinál, kit keres, mire a zongorista természetesen tájékoztatta a férfit, hogy az autó, amiben fekszik, az ő autója, és közben szétnézett odabent, és látta, hogy a lakó egészen otthonossá tette az ingatlant, az üléshuzatot a hátsó ablakhoz szögelte, hogy ne süssön be reggelente a nap, van, aki sötétben szeret aludni, ő maga is, gondolta a zongorista, ő is sötétben szeret aludni, és nem szereti, ha a szemébe süt a nap reggelente, aztán felfigyelt az ablakban kialakított, egészen ízlése szerint való kötetekből álló könyvespolcra is, még az is eszébe jutott egy pillanatra, hogy kölcsönkéri Cserna-Szabó András Veszett Paradicsom című novelláskötetét, mert rég olvasott már valami jó kis nehéz, belemenős prózát, de inkább elhagyta az ingatlant és felegyenesedett, vett egy mély lélegzetet, mert odabent, ha nem is alkohol, de mégis csak igen intenzív emberszag terjengett, és ment, hogy felnyissa a motorháztetőt, és ellenőrizze az akkumulátort, a lakó kikecmergett az ingatlanból, és elmesélte, hogy a lakást negyvenezer forintért vásárolta egy férfitől, aki azt állította, hogy az autó a sógora tulajdona, egy hónapja él itt, és egészen jól érzi magát, közel a park és a Vajdahunyad vára, szeret reggelente a kacsákkal mosakodni, szereti hallgatni az ébredező várost és a messzi M3-as bevezető szakaszát, amely úgy zúg, akár az óceán, szóval a férfi azt mondta, hogy az autó a sógoráé, aki már nem tart igényt rá, és megbízta azzal, hogy értékesítse, ha tudja, ő pedig, mondta a lakó, élt a lehetőséggel, mert az ingatlan igazán jó vételnek tűnt, de, folytatta kicsit elszomorodva, megérti, hogy át lett vágva, és elnézést kért és pakolászni kezdett, a zongorista pedig lecsapta a motorháztetőt, és jelezte, hogy felesleges most azonnal költözködni, feküdjön csak le, és gondolkodjon, hogy hová költözik, mert neki holnapután fellépése lesz Szombathelyen, és az anyja elvitte az autót, amivel mostanában járt, és holnap muszáj elvontassa az ingatlant.
Fotó: Europress
