Jó, azt tudtuk, hogy szeptemberben kezdődik a szezon – tanításilag, közéletileg, meg úgy általában elkezdenek történni a dolgok -, de hogy rögtön elsején a hajamnál fogva berángassanak a kampányba, arra nem számítottam. Nem baj, halál jó érzés, főleg, hogy nem is akármelyik kampányba, hanem a csepeli jobbos-balos cicaharcba, méghozzá egy közszolgálatinak hazudott híroldalon, amivel valahogy máris nagyobb tényezőnek érzem magam, mintha felkerültem volna a kuruc.info antimagyarlistájára. Pedig a csepel.info meg sem nevezett és a hátamból is sokkal több látszik, mint az arcomból, mondjuk igazán megkereshettek volna, de hát értem én, akkor nem lenne ilyen kerek a sztori.
Történt, hogy Falus „Most Öntsed!” Ferenc, a baloldal főpolgármester-jelöltje kitelepült Csepelre, HÉV-ezett egyet, tett egy kört a sétálóutcán, majd a helyi erő Horváth Gyula kalauzolásával megtekintették a szépen felújított, rövid várakozási időkkel és ránézésre kedves nővérkékkel pörgő Tóth Ilona Szakorvosi Rendelőintézetet. Beszéltek három beteggel és két nővérrel, csak a szokásos hátlapogatás „várakozunk, várakozunk? minden rendben, remélem… na, hát akkor csak így tovább!”, ahogy egy lightos és lehetőleg nullköltségvetéses kampányban kell. Eközben a Hír24 riportere, e sorok írója két másik fotós társaságában futkosott körülöttük és lőtt pár képet.
A csepel.hu és a csepel.info ezek után ipari kamerás képekre támaszkodva megírta, hogy a helyi választási bizottság döntése értelmében a két politikus törvényt sértett, amikor betegek körében kampányolt, az pedig kifejezetten csúnya dolog, hogy ezt „a kampánystáb” (a három fotós) dokumentálta, „jól láthatóan betegeket is fotózva”, sőt bevillantva a nőgyógyászati rendelőbe, ahol lehet, hogy vizsgálat zajlott éppen. Horváth Gyula reagált, a jobbos kampánygép visszaszólt, akit érdekel, olvassa el. Én, mivel kicsit megszólítva érzem magam, a következőket szeretném közölni.
1. Nem vagyok a kampánystáb része.
2. Nem tudom, hogy az, hogy két politikus várakozó betegekkel beszélget, törvénysértés-e, de én biztos nem sértettem meg semmit: közszereplőket fotóztam közszereplés közben egy közérdeklődésre számot tartó eseményen egy közember számára bármikor hozzáférhető közintézményben, szóval a munkámat végeztem.
3. Mindenki engedélyezte, hogy fotó készüljön róla (ráutaló magatartás, helló!), ahol nem volt egyértelmű, ott megoldottam, hogy ne legyenek felismerhetők. Amikor „egyértleműen látszott”, hogy „a kampánystáb” betegeket fotóz, az az én lencsémen keresztül így nézett ki:
4. Most visszanéztem az anyagot, nincs rajta nőgyógyászati rendelő, van viszont egy nővér, aki az ajtóban állva beszélgetett Falussal, közben velem poénkodott, hogy akkor ő most sztár lesz. Végül nem használtam a képet. (Ha már itt tartunk egyiket sem. Nem volt benne annyi.)
5. Nem vakuztam! Utálom a vakut. Az összes csúsztatás és hazugság közül ez fáj a legjobban.
6. Tényleg el kell mennem dokihoz, nagyon görnyedt a tartásom.
Szóval köszönöm, hogy egy kicsit kipróbálhattam, milyen egy kampány belülről, de most már inkább hagyjuk abba, jó?
