Járt a kocsmába egy férfi, egy keménykötésű hordóhasú. Egy jó kiállású, bajszos, barna mesterember. Szerette az italt, és a férfiak társaságát. A futballt, a finom ételeket, és a nőket elsősorban. Csendesen érkezett és nem beszélt sokat, de ahogy egyre több sör gurult le a férfias torkán, egyre csúnyábbakat, és egyre hangosabban beszélt. Ha tetszett neki valami, azt mondta: kurva jó, ha egy nő tetszett meg neki, azt mondta: jó pina, de ha valami, vagy valaki nem tetszett neki, arra azt mondta: buzi. Minél többet ivott, annál több emberre mondta: buzi. Boldogan nevetgélt, ha felkiálthatott egy járókelő láttán, ez biztos buzi, nézd már, ott egy buzi. Nekem is mondta nem egyszer, te buzi vagy, én pedig azt feleltem, jól van, Józsi, igyál szépen. És minél többet ivott, annál többet beszélt a nőkről. Hogy kit és hányszor és hol és mennyire. Talán felesleges mondanom, hogy sokszor és nagyon és mindenkit.
Aztán egy este, amikor valamiért többet ivott a kelleténél, és ott álltam mellette, egy váratlan pillanatban, amikor talán már azt sem tudta, hogy hol van, amikor már mindenét elitta, minden pillért, ami ezt a kőkemény férfiasságát tartja, egyszer csak két kezével megragadta és satuba fogta a fejem, és nagy erővel húzott magához, hogy szájon csókoljon. Úgy csücsörített azzal a szép nagy bajszával, mint egy szűzlány. Aztán fizetett és szó nélkül távozott.
Csak ennyit akartam mesélni, Zsoltika!
Forrás: RTL Klub
