A következő történt. Az öcsém szólt az édesanyámnak, hogy mutat valamit, valami csodálatosat és kedveset, és akkor elindította a videót, nem tudott arról, hogy mit mutat az édesanyjának, és akkor édesanyám – aki a nyolcvanas években egy borsodi falu iskolájában tanított felkiáltott -, Jézus Mária, ez a Józsika!
“Egy egyholdas „gazda” kisfia írja: Hétfőn reggel ettem kocsonyát, délbe káposztát, este káposztát. Kedden reggel kenyeret, délre kenyeret, estére sóskamártást. Szerdán reggel kenyeret, délre kenyeret, estére tésztát. Csütörtökön reggel kenyeret, délre kenyeret, estére tésztalevest. Pénteken délre kenyeret, estére kenyeret. Szerdán reggel kenyeret, délre kenyeret, estére tésztát. Csütörtökön reggel kenyeret, délre kenyeret, estére tésztalevest. Pénteken délre kenyeret, estére kenyeret. Szombaton reggel kenyeret, délre kenyeret, estére vöröshagymát kenyérrel. Tejet nem ittam egész hónapba, mert nincs tehenünk, osztán drága és nincs rá pénz. Hust nem evett egész hónapban, tojást nem evett egész hónapban. Kenyeret evett és megint kenyeret, mint a birtoktalan földműves gyermeke, aki így ír: Hétfőn kenyeret, meg főtt cukorrépát, délre kenyeret, estére tésztalevest. Kedden reggel vereshagymát, délre kenyeret, estére keménymagos levest. Szerdán reggel egy darab kenyeret meg répát, délre kenyeret, estére borsólevest meg kompristésztát. Csütörtök reggel kenyeret, délre is kenyeret, estére tésztalevest. Péntek reggel kenyeret, répát, délre kenyeret meg két kocka cukrot, estére bablevest. Szombaton reggel kenyeret, délre nem hoztam iskolába semmit, estére kenyeret meg hagymát. Vasárnap reggel kenyeret, egy kis szalonnát, délre egy kis kalácsot, estére tésztalevest.”
(Szabó Zoltán: A tardi helyzet)
Erről szólna hát ez a felvétel.
