Ha és amennyiben igaz az, hogy a zukrán válság nagy tanulsága Európa számára, hogy qrwára szó nincs arról, hogy Oroszország weszternizálódik és Ejrópa része lesz, hanem éppenséggel arról van szó, hogy egy másik úniót bütykölget magának, Eurázsiát, hogy az Európa-ház helyett a Russia House-t építgeti, a szabadság helyett a szolgaság világát, mint mindig, és az exkágébés cár fő célja éppenhogy az únió megosztása, egységének aláásása, destabilizálása és a Nyugat részekre szerelése, nem a hozzá való idomulás, és ezért támogatja az európai szélsőjobbot is, satöbb, szal, ha ez igaz, márpedig marhára úgy fest, hogy igaz, akkor kicsit más a leányzó fekvése.
Ugyanis ekkor nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a mi élő istenünk, az európai pálya szélének csodacsatára, Pancsó politikai reinkarnációja csak azért kötött alkut az oroszokkal, hogy finanszírozza a rezsicsökkentést, az egyetlen profitnak látszó tárgyat, amit ki tudott termelni az úniós támogatások mellett eddigi regnálása négy esztendejében. És nemcsak arról, hogy azok az erős kölcsönhatások, melyek létrejöttek a magyar protonok és orosz neutronok között, diametrálisan ellentétesek azokkal a mozgásokkal, melyek napnyugaton zajlanak, megújuló energiailag.
Hanem hogy mi vagyunk a rés, nem a bástya, amibe a medwe benyomta a büdös lábát, mi vagyunk a spájz, ahonnan az oroszok betörnek a mindig is gyűlölt Európa-házba, mi vagyunk az exkágébés ötödik hadoszlopa, hogy az első miszter, aki nem szenvedheti a kontrollt, amit az IMF és az únió jelent(ene), egy tál lencséért fordult szembe azzal a szentistváni hagyománnyal, hogy Magyarország a nyugathoz tartozik, noha a modernizáció mindig a nyugati minták átvételét jelentette itt, a félperiférián. Arról van szó, hogy Kompország hajóját a szovjethatalom után az oroszhatalomhoz kötni ugyanolyan történelmi léptékű bűn, mint az ország megosztására és a demokrácia redukciójára építeni a rezsimet.
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
