Egy szó. Három beszédhang. Nem a legszebb, nem a legősibb, önállóan még csak nem is jelent semmit. Mégis a leghasznosabb, legtöbb beszédhelyzetben használható, sőt, önmagán túlmutató szó ez, amely nem csak az élet legtöbb kérdésére ad maradéktalanul választ, de, ha úgy vesszük, az élet értelmére is.
Egy szó. Értékéből mit sem von le (sőt), hogy egy politikus, jelesül Selmeczi Gabriella emlékeztetett minket létezésére és dobta be újra a köztudatba. Mostantól pedig minden más lesz. Bármelyik fél is nyer a választáson, az első dolga lesz elmondani, hogy mostan új korszak köszönt be az ország életében. Pedig az új korszak most, a nagy nap előtt egy szűk héttel kezdődött, midőn Selmeczi Gabriella kimondta a szót.
Egy szó, amely nem csak a közbeszédben nyit új utakat, hanem az én életemben is. Próbálok nem arra gondolni, mennyire másként alakult volna minden, ha észben tartom, nem hagyom kifakulni aktív szókincsemből és olyan természetes lazasággal használom, mint a Fidesz – figyeljük, máris mennyire más íze van a titulusnak! – szóvivője.
Károghat a liberális média, amennyit akar, hogyaszongya buta és bunkó a képviselőasszony! Nem érdekel. Számomra megvan a válasz mindenre. Szinte várom, hogy számon kérjék:
-Marci, két szakon abszolváltál, miért nem vagy képes lediplomázni?
-Hogy vagy képes ilyen szemét kajával mérgezni magad?
-Egész nap a gép előtt ülsz, miért nem mozogsz többet?
-Marci! Miért?!
