Tompa: Tarlós a tarlón

Van némi esztétikai kifogása az embernek, midőn azt nyilatkozza Tarlós úr, hogy nem hívja meg Demszky urat a négyes metró megnyitójára, ne sütkérezzen már a metró befejezésének a fényében. Jó, mi? Elegáncs egy ember ez a Tarlós úr, ha nem is épp’ úrifiú, a nép egyszerű, fából faragott fia inkább, de hát nem ő az egyetlen a gabinettójában, akire ez ráillik. Az a helyzet, hogy Budapest sose lesz a tiétek. Ennek mindenféle ilyen történeti-szociológiai okai vannak, például, hogy a modernizációt nem a lecsúszott dzsentri és a puszták népe vitte végbe, hanem a sváb meg a zsidrák intellektüellek, kalmárok, polgárok, kispolgik és munkások, tya ja, tudjukkik.  Aszongya Illyés Gyula (egy 1946 februári  naplóbejegyzésében) hogy „Pest még mindig távol van az országtól, a földtől, a vidéktől. Fonálon lebegő léggömb, még csak nem is egyenest fölöttünk lebeg, hanem oldalvást, amerre a szél fújja, épp’ csak hozzánk van kötve, azáltal, hogy ebből a földből él. S ha elvágnák?” Anyádat, gondoltam. Idegenszerűnek érzik a bűnös várost a lecsúszott dzsentrik és a nép egyszerű, fából faragott fiai, mert Pestnek van a legnagyobb Európa-közelsége, ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz, és itt élni nem jó, igazi kozmopolita város jó arcokkal és helyekkel, őrült bonyolult és haló poraiban, legrosszabb formájában is érdekes és titokzatos. Mert süllyed ez a léghajó, a nagy lufi, amit valóság helyett fújtunk, fújhatjuk, nincs akkora modern elit és középosztály, ami képes lenne arra, hogy átvigye a fogában tartva az országot a nyugati partra, ami van, az vagy elmegy, vagy elöregszik ezen az örök félperiférián, az örök ugaron, azaz tarlón. S íme feltárul a balkáni jövő: elöregedett, polarizált társadalom középosztály nélkül, kliensek- és alattvalók, posztdzsentrik és posztcselédek országa, ahol a maffiának van állama, nem az államnak maffiája, ahol mindenki utál mindent és mindenkit, mint Tarlós úr Demszkyt. Ez a léghajó elszállt a keleti szélben. De még van tíz-húsz jó év, azt kanalazzuk ki, tezsvírek, míg lágyan ülnek ki a boldog házakon a hullafoltok, alkonyúl.