Ha azt mondhatja a házelnök úr, akinek pártatlannak kéne lennie és a konszenzusra törekednie, hogy a parlamentben tiltakozó ellenzékiek idióták, akkor én is mondhatom, hogy a házelnök úr is egy idióta, provinciális fütyike, akit véleményem szerint a benne rejlő földhözragadt gyűlölet alkalmatlanná tesz a posztjára, nem? Csúnyát nem mondok, maradok ennél a kedveskedő, csipkelődő, familiáris, komilfó kokinál, hogy idióta. És hogy a kormányszóvivők egytől-egyig válogatott csacsik? És hogy a suliügyi miniszter néni egy öregecskedő idióta csacsika, aki ugyanúgy alkalmatlan a posztjára, mint az idióta házelnök? Hogy az enigmatikus, delejes és röhejes bankelnök úrra nem bíznám a döglött kutyámat se, akkora idióta, vagy hogy a belügyminiszter úr egy kuki, kukika, akkora bögyörő, mint a rendőrpalota tornya? Avagy hogy a nemzeti erőforrási főlelkésznek vissza kéne adni a stallumját, mert aki ekkora lelki analfabéta, ennyire nem érti és gyűlöli azt, aki nem ugyanazt az idiótaságot, csacsiságot, kukiságot és bögyörőséget gondolja, amit ő, az nem csak politikusnak, de tiszteletesnek is alkalmatlan? És hogy az első miniszter a fő-fő idióta? Mert akinek a történelem ilyen sanszot adott, és ahelyett, hogy hídemberré vált volna, a társadalom legrosszabb tulajdonságaira bazírozza a politikáját, végletesen és véglegesen megosztva az országot, az egy idióta, sőt, csacsi, kuki, bögyörő?… Mert ha ennek az idióta házelnöknek szabad, akkor nekem is szabad.
Fotó: Berecz Valter
