A minap beültem egy kávéra a Blaha Lujza téri Mekiben. Megittam amit kértem, aztán összepakoltam a cuccomat, és közben egy laza mozdulattal valamiért kiraktam az asztalra a pénztárcámat – amit ott is hagytam.
Természetesen mindenem benne volt: pénz, adókártya, TB-kártya, személyi igazolvány, lakcím-kártya, de még a párizsi emlék-vonaljegyem is. Tíz-tizenöt perc múlva eszméltem, már az utcán, messze a Mekitől, hogy baj van. Aztán lepörgött a szemem előtt, ahogy órákig állok sorba a NAV-nál, meg a többi hivatalban.
Igazából vissza se akartam menni, úgy voltam vele, valaki már biztosan rég lenyúlta. De nem! Beléptem, megkérdeztem az ott ülőket, hogy nem láttak-e egy pénzárcát, akik nemmel feleltek, de ekkor odalépett a biztonsági őr, és meglepetésemre azt mondta: valaki megtalálta, és leadta, itt van.
Már ez is egy fantasy filmbe illett, de aztán kiderült az is, hiába volt benne pénz, nem vettek ki belőle, forintra pontosan ugyanannyi volt a pénztárcámban, mint amennyit benne hagytam. Ilyen is van.
