Meanwhile in Hungary – Lottóötös Humbákfalván
Tisztelt Szerkesztőség,
annyi – már bocsánat – hülyeség terjed az interneten a 3 milliárd forintos lottó főnyeremény kapcsán, hogy mint jóérzésű humbákfalvi plébános kötelességemnek érzem tiszta vizet önteni a pohárba.
Először is szeretném már az elején leszögezni, hogy nem én nyertem meg azt a rengetegsok pénzt, amit nyilván egyrészt a templom és a Tátika presszó felújítására fordítanék, a maradék 2 milliárd 990 milliót pedig nem.
De ez most mindegy, mert a Táplis Béla nyerte meg, akinek pedig egyáltalán nem szokása a jótékonykodás, ezt tapasztalatból tudom. Na már most nem igaz, hogy napok óta vedel a Béla, mert ’92 novembere óta, mióta a megyéspüspök Humbákfalvára száműzött – ezt sosem bocsátom meg neki, Isten nyugosztalja! – én minden nap a Tátikában látom őt. Jön a Tátikába, megy a Tátikából, ez egy igen régi szokása. Meg is kérdeztem a múltkor, hogy mihez kezdene, ha megütné a főnyereményt, amire azt mondta, hogy venne olyan régi világháborús oldalkocsis BMW motort sofőrrel együtt, aki úgy néz ki, mint Ilsa, az SS nőstényfarkasa, és élete végéig úgy járna a kocsmába. Azt mondta, az oldalkocsin nem kell letekerni az ablakot, ha rájönne a hányinger. A többi pénzt pedig megtartaná, hogy abból ne adjon senkinek. Mindig ilyen álmodozó gyerek volt a Béla. Meg a Gizike is a pultban, aki erre az ötletre felsóhajtott, hogy az bizony szép lenne, egy oldalkocsis motor, legalább nem a kuglizót hányná össze minden délben.
Szóval, most, hogy a Béla megnyerte azt a felfoghatatlan összeget, amit csukott szemmel még elképzelni sem lehet, nem változott semmi Humbákfalván. Engem ugyanúgy nem hív meg egy fröccsre, mint azelőtt, ugyanúgy hitelbe iszik, mint azelőtt, mert azt a pénzt, amiből nem ad senkinek, csak hetek múlva kapja meg, a kuglizó most is úgy néz ki ahogy, a Gizike meg csak sóhajtozik.
Tisztelt Szerkesztőség, úgy gondolom, Táplics Béla szomorú történetéből tisztán kiviláglik, hogy “Akinek van, annak adatik.” Mindemellett biztos vagyok abban, hogy Béla nem hiába iszik. Nálunk úgy tartják, hogy ő a halálra élő példa. Őszintén remélem, hogy igaz történetének rövid összefoglalása épülésére szolgál a kedves olvasóknak.
Az Úr legyen veletek!
Tibi Atya, Humbákfalva
U.I.: A tiszta vízzel és a pohárral persze csak vicceltem. Dicsértessék!
Fotó: Neményi Márton
