Mézkutató légi útjaim során, muhaha, múltbéli tájak fölött kalimpáltam zümmögve, és látám, hogy hogy ez a mai bankharc oltárira emlékeztet valamire. Az előző Horthy-korszakban is az ment, hogy a nyílt piaci versenyben lemaradó rurális és dzsentroid Magyarország durwára berágott a győztes svábra és zsidóra, a parasztpolgárra és az urbánusra, és, mivel nyílt piaci versenyben nem tudott győzni a modernitás e két képviselője ellen, azzal az édibogár javaslattal állt elő, hogy vegyük el mink erővel a svábtól és a zsidráktól a cuccost, a földet, a boltot, a házat, a hazát, az életet. Kafául kistafírozzuk belőle a büdzsét és megfinanszírozzuk az őrségváltást, miközben megszabadulunk a náci svábtól és a bolseviki jehudovicséktől, hát nem remek? Na, mire is emlékeztet mindez, tezsvíreim? Mivel hatékony gazdaságpolitikára képtelenek vagyunk, hogy őszinte legyek, nem is érdekel minket a gazdaságpolitika, hogy a nagy bankok 160 milliárd forintnál is nagyobb veszteséget hoztak össze tavaly, miután tavalyelőtt, 243,3 milliárd forintos mínuszt produkáltak, miközben a szektorális különadók maradnak és jön a devizaadós-izé is, hát ki nem szarik erre?… Hogy? Hogy márpedig bank nélkül nincs hitel, hitel nélkül nincs beruha, anélkül pedig nincs munkahely, satöbbi, satöbb? Hülyeség, haggyá’ a számokkal, nekem máma más a vérzésem, máshogy látom a világot innen a pálya széléről, a hiányzó suskát konfiskáljuk (kohnfiskáljuk, hehe) el, és megint két legyet ütünk egy csapásra, egy, kafául kistafírozzuk a büdzsét és megfinanszírozzuk az őrségváltást, kettő, megszabadulunk hebrista bankoktól, mert ma a bankvagyon a zsidóvagyon, vagyon, vagyon, de mihaszna vagyon, ha nem nekem nől nagyra a szentem?
Fotó: Neményi Márton
