Áll a férfi a mosógép előtt és nem tudja, hogy ilyenkor mi van. Ruhákat begyömködni, az addig oké, de ami utána következik, az nem része az ő világegyetemének. Eleve mi az, hogy több kis fiók – vagy mi az – várja, hogy beleöntsék a mosószert, öblítőt – nem mintha heteroszexuális férfinak tudnia kellene, mi a különbség a kettő között –, és akkor még el sem jutott a megfejthetetlen funkciójú gombokig és a bizarr hieroglifákkal díszített tárcsáig.
A férfi itt abbahagyja (nem feladja, abbahagyja!), biztos ki lehetne igazodni rajta, de erre már nem hajlandó, neki ez nem dolga. Ez az asszonyok dolga. Az ő dolga, hogy minden nap csatába induljon, az otthon tehát pihenésre van, esetleg néha helyre kell rakni a gyereket meg a feleséget, baszkurálni a kocsit, elmagyarázni a meccset úgy, hogy a nő is értse, beszerezni a húst az esküvőhöz.
Ha viszont az asszony nincs kéznél, mert mit tudom én, recepteket cserélget, csajos estét tart, vagy megint sír valamin, és már egy vállalható alsó sincs másnapra, akkor gond van. Vagyis volt. Megszületett ugyanis a férjbiztos mosógép, óriásplakátja is van, tessék megnézni, méltó módon befogadni, elmélázni kicsit a gondolatiságán, majd emlékezni rá, ha irtózatos botrány lesz a szokásosnál jóval egyszerűbb kezelőfelülettel ellátott, rózsaszín autóból, amit a világ első feleségbiztos kocsijaként próbálnak majd eladni.
