„Megy a vonat Auschwitzba!” – rikoltotta be a pályára pár hónapja épp előlünk, még az Üllői úton egy tizenéves srác. A csaját ölelgette, két smár között, büszkén, nevetve produkálta e klasszikust. A harmadik kacagós zsidózásnál odaszóltunk: „Nem kéne, öreg.” Mire azzal fordult hátra mellőle egy békésen szotyizó bácsi, akivel pár perccel korábban még Szabadi László jobb külsővel a hosszúba csavart góljait emlegettük a nyolcvanas évekből, hogy „miért? hát megy az a vonat mindenképpen”. Belénk fagyott a szó, a kedv. Kussoltunk, hazaballagtunk, pár meccs kimaradt az emésztéssel.
Amikor legközelebb kimerészkedtünk, zuhogott. Sapka, esőkabát. A mérkőzés elején Himnusz szól (mellesleg nem értjük, mi keresnivalója van neki két magyar klubcsapat métáján; válogatott elé való a nemzeti fohász, esetleg nemzetközi kupameccsre, de tényleg), két ütem hangzik el, még sehol az „Isten, áldd meg”, de már üvölt valaki a tribün felső sorából, tutira készült rá, hogy „sapkát le! mi van, zsidó vagy?”. Levesszük, persze, másik ötven szurkolóval egyszerre, amúgy is levettük volna. Csorog a nyakba a víz, virul fönt a kakas.
Kedélyeskedhetnénk vele, hogy „sporttárs, szeressék egymást a zöldek”, az is belefér, hogy felvakkantjuk, „ne zsidózz”, ajánlhatunk történelemkönyveket, vonatkozó szépirodalmat, esetleg lengethetjük brifkónkat, benne relikviánkkal, első, 1981-es bérletünkkel („körsétány állóhely”), hogy „ezt tromfold, baz’meg” – mindnek minimum kurvanyázás lenne a vége. Így aztán végigszorongunk másfél órát, keserű szotyival, megint kussolunk, hazaballagunk, s megint kimaradt pár meccs, jó pár.
Fotó: MTI
Nem értjük a Fradi-tábort. Sem a nemnyilas részét (melyhez, mint kiderült, magunkat is soroljuk), sem az újnyilas brigádot. Nem értjük, miért kussolunk, és nem értjük, miért nem értik, hogy erre az elmebajra rámehet a Ferencváros.
És persze értjük is Fradi-tábort. Értjük, hogy senki sem akar gyomrost, állast, idegen nyálat a képébe, és értjük, hogy biztonságot ad az az embernek, ha két sokat próbált, jól megmarkolható eszmei mankó – „vérszívó zsidók”, „élősködő cigányok” – támasztja őt ebben a nagy tolongásban.
Nincs forduló balhé nélkül, a minap is jókorát szartak a fiúk a ventillátorba. „In memoriam Csatáry László” – ezt hirdette molinójuk a Fradi-MTK-n. Ha valaki nem tudná: a hónap közepén, kilencvenkilenc évesen meghalt Csatáry 1944 tavaszán kassai rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott tizenezer zsidó Auschwitzba deportálásában. Tettéért a határ túloldalán elítélték, idehaza jótékonyan lassított eljárás folyt ellene.
A molinón kiakadt, akinek ki kellett akadnia, a Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor videoüzenetben szólította fel a szervezőket: fedjék fel kilétüket. Akik rögvest Facebook-oldalt szerkesztettek MI voltunk címmel. „Mi voltunk azok akik kitaláltuk, mi voltunk azok akik megfestettük, mi voltunk azok akik becsempésztük a “stadionokba”, és mi voltunk azok akik kifeszítettük ott” – így fogalmaznak. Aláírás persze nincs, lájkoló háromezer.
Persze nincs kétségünk arról, hogy a fotók és a szurkolói kártyák alapján Kubatovék órák alatt beazonosították őket. Meg amúgy is, gondoljuk, tárgyalt velük épp eleget az elmúlt szűk három évben, elnökként, a korábbi szűk három évtizedben meg a kettes szektor szurkolójaként. És nyilván a napokban is leül velük egyeztetni.
Mit kínálhat?
Ajánlhat pénzt. Tanácsadói fizetést öt-tíz embernek, fejenként havi egy-két-háromszázezer nettót, esetleg melót itt-ott, cserébe a csatáryzások elmaradását követelve. Ja, hogy ez maffiatempó? Aha. Ja, hogy ezzel csak a lángot oltaná el, az idea parazsát, pont azzal, hogy tűri, sőt kiegyez vele, éppenhogy izzítaná? Aha. És mi van akkor, ha fél év múlva másik öt-tíz arc kezd molinózni? Férfias küzdelemben leverik őket a kopasz tanácsadók? És ha nem akarják leverni őket? Vagy ha nem tudják? Akkor még öt-tíz tanácsadó, még ötször-tízszer egy-két-háromszázezer nettó?
Kubatov Gábor
Fotó: MTI
Kubatov megpróbálhat hatni az értelemre. Jó, nyilván nem az ő dolga fellégkalapácsolni a harcosok világképében a nácizmus betonalapjait. De azért felhozhatja, hogy a Ferencvárosi Torna Club alapítói és sportolói között számos zsidó származású volt. Felhozhatja, hogy számos zsidó származású sportoló játszik ma is az egyesület különböző szakágaiban, egyebek mellett a labdarúgók között is.
Felhozhatja, hogy még egy Fradi sem futhat szembe MLSZ-szel, FIFÁ-val, UEFÁ-val, unióval, Csányival, Platinivel, mindenkivel. (Igaz, ezt az érvelést gyöngítené, hogy közben Magyarország szabadságharcot vív az EU-val és az IMF-fel, ám e paradoxon oldása csupán habonyi ujjgyakorlat.)
Felhozhatja, hogy a tavalyi, Izrael elleni meccs zsidózása nyomán a románok ellen zárt kapuk előtt volt kénytelen játszani a válogatott, s bukott is két pontot (meg tán a vb-részvételt is), és fizetett negyvenezer eurót. Felhozhatja a kispestiek háromszázezer forintos huhogását, a győriek százezres dobálását.
Felhozhatja, hogy még néhány botrány, és a Fradit kizárják a nemzetközi kupákból, a csapatot lezavarják az NB II-be. Felhozhatja, hogy a Ferencváros vállalhatatlanná koszolódhat a Jobbiknál beljebb lévő politika, így a kormányzó Fidesz számára is. Felhozhatja, hogy a csapat sosem fért hozzá annyi állami és államközeli forráshoz, mint manapság, épül a csodastadion, fél lábbal a nem létező klubházban az új gigaszponzor, drága külföldi játékosokat vásárolt az egyesület, de ha így megy tovább, lelépnek a támogatók.
És végül: Kubatov elmondhatja, hogy az övé a felelősség. Elmondhatja: azzal kapta kézbe Orbántól az FTC-t, hogy megígérte, nyugi lesz. Elmondhatja, eszköze van doszt arra, hogy ledózerolja a rasszistákat. Elmondhatja, hogy a Fidesz-kormányé a belügy, a rendőrség, a titkosszolgálat; listázni száz, kétszáz, ezer, kétezer hungaristát, megtalálni, törvénybe ütköző tetteikért felelősségre vonni őket nem tűnik teljesíthetetlen küldetésnek. Persze hálátlan a föladat, hiszen a keménymag zöme „harcolt” Gyurcsány ellen a 2006 őszi Kossuth téren, ott volt, ahol székház égett, autók lángoltak, barikádok emelkedtek. Kérve, kéretlenül segítettek az akkori ellenzéknek aláaknázni a ballib kormányt. Őket levenni a közéleti pálya partvonaláról, hát, az sziszegős feladat, de ez van. Ki lehet tiltani a vezéreket néhány fordulóra. Sőt végleg is. Bezárható akár egy egész szektor: akinek odaszól a bérlete, pech, dumálják le a balhésokkal.
Fradi-Újpest előtt
Fotó: MTI
Mocorog a politika. „Kubatovot el kell takarítani az elnöki székből. Méltatlanná vált a tisztségére” – ezt a Jobbik parlamenti képviselője, Apáti István írja a már emlegetett Facebook oldalon. De enélkül is tudjuk, hogy a radjobb bejelentkezett a legnépszerűbb magyar csapatra. Vonáék politikai portfoliója ismert, ebből nőttek ki a „puha Fidesszel, a zsidóknak engedő Kubatovval” elégedetlen csatáryzók.
Legyünk egyértelműek: vagy a csatáryzók vágják haza a csapatot, vagy őket vágja haza Kubatov.
Rasszista szurkolók támogatta csapatnak kínos lesz szurkolni, ilyen csapatban kínos lesz futballozni, főleg azok után, hogy Moniz edző (akiért odavan a komplett tábor) ütős klippel tette le voksát. A Ferencváros elveszítheti legjobb játékosait – először a színes bőrűeket, meg az MTK-ban nevelteket, aztán a többieket is. És ki lehet majd egészíteni a botrányos molinót: In memoriam csatárok, középpályások, védők, kapusok. In memoriam Fradi.
