– Lájkolni kellene ezt!
– Engem ugyan nem érdekel. Nem olvastad, hogy milyen veszélyes? Figyelik!
– Semmitmondó formaság. Kattintasz egyet, hogy tetszik és kész.
– Dehogy. A lájkoláshoz szem és orr kell!
– ?
– Te nem vetted észre a lájkolás mélységeit? Egy lájknak rengeteg értelme van. Árnyalt jelentéstartalma aszerint, ki lájkol kit, mit, milyen előzmények után, milyen körülmények között.
– Mégis bonyolult dolog ez. Én lájkoltam már olyat is, akit nem kedvelek, de tetszett, amit írt.
– Nagyon helyesen. Mit lehet tudni, mit hoz a jövő. Kerülhetsz még olyan helyzetbe, hogy jól jön. A lájk mindent jelenthet. Lehet lájkolni az ellenséged, akitől tartasz: „Tőlem nem kell félned”, látod, lájkolok, és a riválist is, akitől nem félsz: „Ha meggebedsz se, ne is törd magad!”, nesze egy lájk. Egy lájkkal bármit el lehet mondani. Nagyon vigyázz!
– Lájkolni kellene akkor mindent. A Furkó című lapot, amely mindenkire lecsap. Ide, oda. Pártatlanul.
– Te tényleg megőrültél. Most magyarázom, hogy a lájk, maga az értékválasztás.
– Na, Téged már nem lájkollak.
– Miért?
– Mert félreértesz, túl sokat tudsz, nem tudnál örülni neki. Te mondtad, hogy nem is érdekel.
– Csak azért, mert felnyitottam a szemed? A múltkor még lájkoltál. Emlékszem. Nem érdekel ha lájkolnak, de ha nem… Az pokolian aggaszt.
Fotó: AFP/Robyn Beck