Megfigyelték, hogy új arisztokráciánk, hehe, arcai milyen zsírosan fénylenek? Hogy mekkora hasak domborulnak a címlapokon? Hogy a Nemzeti Főrendezőből egy korrekt kondát ki lehetne hozni? Hogy immár Simicska úr is oly’ molett lett, mint egy kis gömböc, tya ja, avagy mint egy lamantin, akitől csak annyiban különbözik, hogy az egy ártalmatlan állatka, kit nem az eszéért szeretünk? De sőt, hogy immár az első miniszter úr is olyan potrohot eresztett, mint egy dongó, a sok méznyalástól ott a mézesbödön mellett? És hogy még sőtebb immár az ő tarkója is tök olyan, mint a tányérsapkás tábornok elszalonnásodott tarkója a hajdani MDF-es plakáton, amire az volt írva, hogy Továrisi, konyec? Vagy lehet, hogy nemcsak a méznyalástól lettek ilyen kis pufi, röfi, rózsaszín puffancsok e férfiak, mint a hajdani szakszervezeti funkcionáriusok, ők voltak ilyen kis ikszikszikszelit, mert kicsit szoronganak azér’? Nem, nem szoronganak, az morális aggályokat feltételezne, a sok hús, a tejszín és a méznyalás a fénylő fejhúsok, tömör tokaszalonnák, pompás puffadások és pukkanások okai, nem a szorongás, oh nem.
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
