Ilyen széles alapokon nyugvó, kapuzárás utáni farost-cica kopogtat rurális ajtómon, írnám alá az újabb ilyen rezsicsökkentési izét. Mi? Mimi? Mondok, ez ugye egyrészt piacellenes, másrészt ki az a gabornya gyüvőtin, aki nem írja alá, ha azt kérdik: akarja-e hogy olcsóbb legyen holnaptól a brúgó, legyen ingyenebéd és nemzeti szexmasszázs? Hülyékben gazdag táj ez, mondok, és körbemutatok a kies dombokon, melyek közt mostanában hangicsálok, őket tessék keresni, hogy írják alá: akarja-e, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, lehetőleg máma még? Aha, mondja a másodlagos frissességű nemzeti luvnya, aha!, mondja, és tovahajózik, arcán a fílinggel, ami akkor ül ki rá, mikor hazaárulót lát. Na de, gondolom befelé sasszézva híresen táncos lépteimmel, ebeim csodálkozó tekintetétől kísérve, még látom, összesúgnak, ennek semmi értelme, csakis az, hogy készüljön egy lista, ki vette be a szent ostyát, ill. ki hajtotta el a jobb ügy ügynökeit, ez action mi másra volna jó, hiszen ártunk és ormányuk enélkül is meghozza a következő rezsicsökkentési izét, őtet durwára nem érdekli, mit gondol az ő kis közönsége, viszont így tudhatni, melyik kapu nem kóser, vagyis éppenhogy kóser, hehe, hehe, hehe.
Fotó: MTI/Rosta Tibor
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
