Értem, de föl azért nem foghatom a szerencsétlen, színidióta zeneművet, az összebarackfázódás dalát. Valaha egy jobb polgári kör el nem énekelt volna ilyen megagagyit. Nehezen képzelem el, hogy akik létrehozták s propagálják a közös éneklését, nem röhögnek rajta magukban, ha van még „maguk” a lakáj-ethosz alatt. Pedagógusnapon (3333 forint bruttó jutalom!) már az iskolaigazgatók asztalán volt Balatoni Monika államtitkár levele, miszerint ők minden korosztály képviselőjét bátorítják arra, hogy jún 4-én 18 órakor (miért pont 18?) énekelje velük (Kikkel, könyörgöm? A nemzettel? A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal?) a szerzeményt bárhol, otthon, baráti körben. A lényeg, készüljön róla minél több felvétel, s kerüljön föl „egy népszerű video-megosztó portálra”. „Hogy ezen a napon határtalanul szóljon a dal, és a közös élmény megerősítse bennünk: a magyarságunk országhatároktól függetlenül mindannyiunkat összeköt”. Mit mondjak: össze. Hol talpaink domborulnak, unokáink kiborulnak.
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
