Jó lenne már pontot tenni mindenféle mondatok végére. Ez járt végig a fejemben, miközben felkért inkvizítorként ott ültem Balogh Ákos Gergely (Mandiner) és Tóta W. Árpád (hvg.hu) között, mellettünk meg tisztes távolban a színpadon egyedül, Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke. Hírhedté vált mondatairól kellett kérdezni, véleményt mondani róluk. A tanulság: Gyurcsány, bár sokan pont nem ezt gondolják róla, képes az önreflexióra. A szaúdi focistákkal kapcsolatos otrombaság, amelyet még 2005-ben követett el, volt talán a legjobb példa erre. Belenézett a szöveg leiratába: „fel se olvasom, teljesen védhetetlen a dolog”, mondta. Persze a öszödi beszéd, nem csak napi aktualitása miatt, volt a középpont. Az a beszéd, amiről ma is azt gondolom: egy igen jó beszéd volt. Persze jó lett volna, ha akkor 2006-ban pártja odaáll mögé. Még jobb lett volna ha nem szivárogtat senki. Ha mondjuk húsz év múlva valahogy előkerül, mint valami kortörténeti dokumentum. Talán máshol tartanánk. Most meg az van, hogy pontot kellene tenni ezeknek a mondatoknak a végére. És nem csak azért mert, most minden hétre jut hatalmon lévők kreativitásának köszönhetően ezeknél sokkal borzasztóbb. Szövegkörnyezetben vagy abból kiragadva. Nem csak azért, mert ugye most olyan miniszterelnökünk van, aki soha nem hazudik. Hanem azért is, mert ülünk a pöcegödör alján és csak reménykedünk, hogy valaki valamikor lead egy létrát. Az öt, hat, hét, kilenc éves mondatok helyett most már jó lenne arról is beszélni, olyan mondatokat mondani, amelyek arról szólnak, hogyan fogunk innen kimászni.
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
