Nem leszünk gyarmat! – ez az egyik legfontosabb egymondat mostanság. A Wikipédia szerint [a] gyarmat valamely állam fennhatósága alatt álló terület. […] A gyarmaton élő lakosság sok esetben nem rendelkezett ugyanazokkal a jogokkal, mint a gyarmatosító ország lakossága.
Meg kell szabadulnunk gyarmatosítóinktól, a multicégektől, az IMF-től, az EU-tól, Walt Disneytől és Ronald McDonaldtól, Soros Györgytől, Angela Merkeltől és Phillip Morristól, álljunk a saját lábunkra. Ami természetesen egy ideális állapot lehetne a mindenkori magyar kormány számára, és ha a gazdasági racionalitás ezt pártolja, nem elvetendő ötlet.
A gyarmattalanítás azonban ennél összetettebb, mivel a legfőbb cél minden kormány számára, eltérő intenzitással, hogy egy olyan gyarmatbirodalmat hozzon létre, amit a párt igazgat, mint egy intéző a gyapotültetvényt, majd munka végén visszatérjen az Elfújta a szélből ismert udvarházba valahol a budai magaslatokon, és elégedetten hátradőljön: Tamás bátyáék jól végzik a munkát.
Fotó: Neményi Márton
Lássuk be, valóban forradalmi ötlet az országot a saját gyarmatunknak tekinteni. Nem zavarnak a jogok, a cél az erőforrások mielőbbi kizsigerelése, mielőtt gyarmatosító csere történne. Az öngyarmat lehet a megoldás a haza dolgainak jobb irányba fordítására. Nem kell foglalkozni mindenféle anyaországi hóka-mókával, gazdasági versennyel, jogokkal, miegymással. Az öngyarmat jó, hiszen saját magunk urai lehetünk, a nép választja saját gyarmatosítóit, szinte kívánja a gyarmatosítást, csak meg kell mutatni nekik, hogy milyen jó ez. A verejtékünk gyümölcse jó helyre kerül, nem New Yorkban épül belőle szauna a 64. emeleten, hanem derék hazai gyarmatosítók, kis- és közepes tehetségek vásárolhatnak belőle megyéket. Eldöbrögiesedhet végre az ország, kiűzetnek a merániak. A lényegre lehet végre koncentrálni a javak kinyerésére, nem kell többet órákig cseppenként szívogatni a virágos Magyarország nedveit, mint egy kolibrinek, hanem iparilag mehet a véreztetés.
Ha megkívánjuk a kempingsajtot, páros lábbal ráugrunk a tubusra. És a kempingsajt vagy kilő, vagy szétdurran a tubus.
Az öngyarmatnak egyelőre egy ismert gondja van csak: az erőforrások kiapadása után általában a gyarmatosítók elvonulnak, ofsorolódnak és egy puszta országot hagynak hátra, néhány szép házzal a jó kilátást nyújtó helyeken vagy az ingatlan.com-on. De ez még a távoli jövő, addig is öngyarmatosításra fel!
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
