Az író ül a klaviatúra előtt, és gépel. Én mindig abban bízom, hogy gondolkodni fognak azon, amit írok. Sőt abban bízom, ha leírok valamit, a világról alkotott képem is megváltozik, hiszen elolvasom azt, amit leírtam. Olvasni és írni is így van értelme, adunk esélyt annak, hogy a szöveg megváltoztasson minket. Sőt, aki kommentet ír, az is megváltozik, vagy elgondolkodik azon, amit olvasott, sőt, amit ő leírt, az is megváltoztatja őt, hiszen attól, hogy leírt valamit, maga is jobban azonosul vele, hiszen már leírta, ott van a corpus delicti, vagy éppen miután leírta, szembesül vele, hogy ez hülyeség.
A múlt héten írtam pár cikket, és érdekelt, hogy hogyan változtatja meg az olvasókat, egyáltalán hat-e rájuk, és megváltoztat-e engem? Vagy éppenséggel megváltoztatja-e a szöveget? Milyen szöveg bírja el a kommentelést és milyen szöveget tesz tönkre? Hol tűnik el a kontextusban a textus?
Volt szó egy táska tartalmáról, a szabadságról, a szavak erejéről, kérdésekről, egy dalról. A szavak ereje című írásnál lepett meg az legjobban, hogy annak ellenére, hogy a gyűlölet veszélyességéről szól, rögtön gyűlölködő kommentek jelentek meg. A cél éppen az volt, hogy a szavak erejére és annak veszélyeire hívjam fel a figyelmet, és pont az ellenkezőjét érte el sokaknál. Mintha valami témaoltást kaptak volna; bármilyen formában is merül fel egy gondolat, őrületes immunreakció alakul ki körülötte.
A ByeAlex elemzés ötlete vasárnap reggel pattant ki, és alig egy óra alatt megvolt, igazi kezem-fejem írás. Sokan azt kérik számon egy vicces íráson, hogy miért nem úgy vicces, ahogy ők szeretnék, vagy sanda celebesedési szándékot feltételeznek az íróról, holott az író csak viccesnek talált valamit, ami aktuális és leírta. Sokan jól szórakoztak rajta, valakinek nem tetszett, más pedig arra használta, amire bármilyen felületet, hogy kiadja magából az Alex által felkorbácsolt érzelmeket. Az író arra gondolt, hogy milyen jó is csekély energia befektetéssel sok olvasót találni, és azzal kacérkodik, hogy eztán csakis megosztó napi celebcikkeket ír, némileg bántó felhanggal. Aztán inkább elvetette. Pedig jó elképzelni, hogy mindenki, aki olvasta a cikket, ott ül a Budapest Sportarénában, és olvassa az írást. Egy csomó ember, ugyanazokkal a betűkkel.
Fotó: Shutterstock
Az is kiderült, hogy minél sarkalatosabb vagy annak tűnő egy vélemény, annál hevesebben reagál a köz. A számítógépünkön megjelenő tartalmakat az intimszféránkba való közvetlen beavatkozásként éljük meg, mint mikor valaki bevág elénk a kocsijával, vagy éppen lassan megy az úton. Megzavarja a világról kialakult képünket, és mivel sokszor már nem sok másunk van, csak a világról kialakult képünk, irritál, ha ezzel gyökeresen ellentéteset mondanak.
Az írót zavarja, ha a véleménye zavar másokat, hiába is mondja valaki, hogy ő igazi polgárpukkasztó, mindenki pozitív visszajelzésekre vágyik, ezért nagyon hamar belegörcsöl a dologba. Vagy még sarkosabban fogalmaz, ezzel lemorzsolva a másként gondolkodókat, akiknek a meggyőzése tulajdonképpen írásművészetének egyetlen célja lenne, vagy elmegy semlegesbe, hogy elkerülje a konfliktusokat. Vagy nem olvas kommenteket és innentől kivonja magát abból a kontextusból, amibe a szövege került.
Az emberi agy nagyon furcsán működik, főleg szövegértés terén. Átsiklunk, továbblapozunk, két cicás és egy ételmaradék fotó közötti linkre kattintva hívunk be szövegeket, sokszor jóval többet, mint amire az agyunknak szüksége van. Közösségi olvasóként élünk, amit a Facebook hírfolyam kínál, azt esszük. Mint egy furcsa svédasztal, ahol mindent egy tálra szedtek, a gulyáslevestől a somlóiig. Nem árt, ha erre is gondol az író, a vajhal, amit szervíroz, két gazdit kereső kutya és egy friss, ropogós zsiráfbébi között kucorog, várva hogy valaki felcsippentse a gondolatmorzsát. Akkor, amikor percenként 100 órányi videót töltenek fel a Youtube-ra. Akkor, amikor bárki írhat bármit, bármikor, ami percek alatt sláger lehet. Nyilván az is, amit ő ír.
Az író érzi, hogy írói mivolta már lényegtelen, a szerző, az alkotó már elsikkadt, és a személytelen tartalom lett a király. Sőt, a személytelen tartalom által generált tartalom. Mindenki a nagy tartalomlottó részese, ahol magyarul kicsit rosszabb esélyekkel indul.
Az író ettől a cikktől például kb. 20 lájkot vár, és legfeljebb 10 kommentet. Néhány százas lapletöltést.
