Életerőnk záloga a munkaalapú halál. A szociális temetés ember- és családbarát koncepciója fehér galambként lengi be a Magyar Nemzeti pünkösd háromszín egét. A hagyományosan unortodox tervezet szerint a szegény családok, ha enkezűleg megmosdatják, felöltöztetik, az általuk szakszerűen kiásott sírba (kijelölt terület: temetőárok és környéke) lebocsátják, majd elföldelik szociális szerettüket, jogosultak állami koporsóra és sírjelre. Az eddigi kapitális, bajnaigyurcsányalapú temetés is lehetett „ingyenes”, de társadalmunk alapja, a család tevőlegesen nem működhetett közre, sőt, Damoklész kardjaként lógott felette, hogy a hagyatéki tárgyalás után, ha volt hagyaték, abból a kapzsi önkormányzat a temetés árát levonta. Ettől többé nem kell tartani Fülkeufóriában. Az orbánlap csillogó szemmel számol be az újabb vívmányról: „Egymilliárd forint maradhat a legelesettebb családok kasszájában”. Az ötletgazdáknak, akik sosem fogják megérteni, hogy ezzel a morbidiótasággal mi a baj, hosszú öregkoruk végén boldog, balesetmentes szociális temetést kívánok.
Fotó: Shutterstock
