(lepkepor)
Egy vékony, de inkább éles hang kérdezi álmomban, hogy a szemhéj bír-e súllyal, s ha igen, mekkorával. A „pillantás”, hogy ilyen fennkölten és talán régiesen fogalmazzon. Vagy bír-e súllyal a kicsiny füszál, teszi hozzá, noha nem Babits földöntúli hangja, miért nő, hogyha majd leszárad, illetve mért szárad le, hogyha újra nő. Egy mázsa szemhéj hány szempárra rúg, hány rebbenés, lehunyás, elkerekedés. Hány zavart pislogás, hogy jól látja-e a szem, amit lát, hisz-e magának, mer-e, akar-e, s ha mondjuk jól is látja, ki ő, hogy lásson, gigászok közt füszál, lepkepor. Hát igen, melyik nehezebb, száz kiló szoborbronz vagy száz kiló lepketekintet morgom, mármint álmomban. Nem könnyű elképzelni, ahogy a sok senkinézés összeáll, tömege lesz, súlya, márpedig lesz, márpedig egyszer összeáll.
Fotó: Shutterstock
