A váci piacon szépkorú fiatal demokrata néni pakolja ki a tábláját, az a tragikusan hirtelenszőke típus, aki őszes feketére festi a haja tövét, hogyaszongya megvédjük a rezsicsökkentést. Kéne szólni, hogy nincs kitől. Rosseb se támadja a rezsicsökkentést, egyétek az ingyen ebédet, véreim, magyar proletárok, wazze, majd meg lesz a böjtje, és a motros bőrkötésű mélyhun pokol angyalbögyörői is fölöslegesen berregik, hogy megvédjük Magyarországot. Bárcsak behálózná a zsidó tőke ezt a lángoktól ölelt kis bokrétát , az azt jelentené, hogy érdekesek vagyunk, de le se vagyunk szarva, érti mama? Poros periferi, kell la fenének, a nagy játékot nem itt játsszák, lehet nyugodtan bezáródni, provincializálódni, gyűlölni és ölni, tessék csak, tessék.
