Poszt ITT

Parti Nagy Lajos

Lehet-e felháborodni óránként? S ha nem teszem, vajon megszoktam-e. Nem tudom. S hogy mit is jelent a megszokás. Heller Ágnes mondja a napokban, hogy a zsidózó ocsmány cédulák az Elte némely tanárainak névtábláin legfőképp annak jelzései, hogy nincsenek határok.

Az új ember modellje vagy, fejeden másképp tapad a vaj. Élj nagylábon, légy minél valakibb, és legyen is minél több valamid. Annyit érj, amennyit csak bírsz, adj példát úrimurizmusból, minél többen vagy, annál kisebb a penetra, amit persze magasról. Közszolgaként ezen dolgozz, ezért imádkozz, órád márkás legyen, labórád jövedelmező, földjeid, dohányboltjaid szép számmal legyenek. De ám használd is, amid van, hisz nem vagy gyökér Sárgacsek. Autód, yachtod, aszfaltos utad, negyedmilliárdos villád szeresd mutogatni, nem gatya az, hogy nadrág legyen rajta. Aztán ha az irigy nemzetközi libsik nagyon gágognak, adj el kisfiús mosollyal valami pár százezres szart az interneten, licitáltass rá, nyomasd föl az árát hasonszőrű batátaiddal, ennyivel tartoztok egymásnak, ma te, holnap ők jótékonykodnak, a lényeg az önzetlenség. Ajánld fel tehát a komoly összeget egy nehéz helyzetben lévő családnak. És ne értsd, véletlenül se értsd, mi ebben a végtelenül, reménytelenül gusztustalan.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik