Azt tudták, hogy a Tamás bátya kunyhója valójában nem a fekete rabszolgákról szól? Valójában a rettegő férfiak társadalmáról szól. Arról a társadalomról, amiben a saját dominanciájukat féltő hímneműek megpróbálnak uralkodni a nőkön. Rabszolgaként tartják őket, mint a fehérek Tamás bátyát. Ha máshogy nem megy, erőszakkal: ütik őket ököllel, rúgják lábbal, esetleg apró péniszük mellé véres kardot helyeznek elrettentésként.
A nők itt gyakorlatilag háziállatok, a fakanálhoz tartoznak, a konyhába, a gyerek mellé. Tanulni nekik nem szabad, meg minek is – még túlgondolkodnák magukat, fellázadnának, egyenlő esélyeket meg választójogot követelnének, sőt mi több politizálnának, kutatnának, nőtársaik mellé állnának.
Emancipálódnának.
De miért is akarnának mást, mint most? Hisz rém könnyű az életük: főzés, mosás, takarítás, gyerekszülés. Aztán, ha az ember hazaér, fontos, hogy szépek legyenek, jó illatúak. Hozzanak sört, pörköltet. Masszírozzanak lábat, s ha úgy adódik, péniszt. Ha pedig rosszat tesznek, visszabeszélnek, csalnak, nemet mondanak, jöhet az áztatózsámoly. Hadd fulladozzon a cafka, majd megunja a feleselést!
És ha az sem segít, akkor küldjük őket Varga István elé! Ő majd útba igazítja a nőket. Megmondja nekik a frankót. Mármint népnemzetileg. Merthogy ugyebár még a végén kihalunk, ha ezek sokat gondolkodnak: „Majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni” – mondja Varga.
De ne álljunk meg itt!
Szüljenek a nők inkább öt, hat, tíz gyereket. Minél többet, annál jobb. Jogaikat kössük a megszült gyerekek számához! Egy gyerek után elkezdhetnek a férjurukon kívül másokkal is társalogni. Kettő után jöhet a napi félóra kimenő. Három után nem kell megjátszaniuk az orgazmust (na jó, azt inkább öt után). Aztán, ha megvan a tíz (ember, nem leány!), akkor lehet menni szavazni. Egyszer.
Az lenne ám a szép félázsiai világ! Amikor nem kellene rettegnünk a nőktől. Nem kellene féltenünk a helyünket. Nem kellene aggódnunk, hogy kihalunk. Akkor nem kellene reggel hallgatnom, ahogy a párom anyázik a laptop előtt, mert elolvasta a fideszes honatya gondolatait a nőkről. Akkor nem kellene égnem, mint a rongy Varga helyett is. Akkor nem kellene belegondolnom abba, hogy felesége mit érezhet otthon, amikor rázúdítja ezt a soviniszta agybajt. Akkor nem kellene szánnom gyerekeit, akik családjában ő a családfő. Akkor nem kellene csodálkoznom azon, hogy a 21. században egy európai országban mit keresnek ilyen emberek a parlamentben.
Akkor nem kellene mindezt leírnom.
| Női emancipáció, egyenjogúság, nemi szerepek: |
| Véleményünk női szemmel itt olvasható. |
