Ha a tegnapot nem dominálta volna a Schmitt-ügy, minden bizonnyal a Károlyi-szobor elszállításától lett volna hangos a nyilvánosság. Az MSZP így is tartott egy kisebb demonstrációt, amely inkább attól lett érdekes, hogy az ott fáklyával felvonulók is inkább az államfő ellen tüntettek, illetve azért, mert a megjelenő ellentüntetők egyike kapott egy ütést.
A nagy balhénak ígérkező pillanat a Kossuth tér felújításában így meglehetősen kis füsttel elpukkant. Miután az elszállításról már korábban megszületett minden döntés, a vita is megelőzte a konkrét eseményt, ezért nem maradtunk teljesen érvelés nélkül.
A Népszavában Dési János egyéb analógiák mellett a budai Turul-szobor ügyét hozza elő párhuzamként, bár ő elsősorban arról beszél, hogy a baloldal anno azt a problémát sem tudta megoldani, és most, a Károlyi-szobor kapcsán is a tehetetlenség jeleit véli felfedezni.
A Turul-szobor ügyét felemlegetve jogos lehet a kérdés: ha végül a jobboldal örömére maradhatott a kiterjesztett szárnyú madár a helyén, a bal számára ennyire fontos gróf szobra miért nincs jó helyen a Parlament tövében? Ehhez a kérdéshez elvileg előbb meg kéne alaposan vizsgálni Károlyi Mihály történelmi szerepét, és levonni ebből a megfelelő, ma is érvényes következtetéseket. Egy ilyen éles politikai expozícióba került téma esetén erre azonban semmi szükség. Történészek biztos órákig tudnának arról vitatkozni, hogy mennyi értelme van a Károlyival kapcsolatos közkeletű vélekedéseknek, hogy valóban igazak-e azok a feltevések, vádak, amelyek miatt a jobboldal haragszik rá.
Csakhogy a politikában a beégett vélemények fontosabbak lehetnek, mint a tudományos igazság. Károlyival kapcsolatban pedig épp a szobor-vita acélozta meg, tette általánossá az elutasító véleményt. Károlyi személye ma menthetetlenül megosztó, a Károlyi-szobor pedig jellemzően a baloldal számára kívánatos köztéri mementó. Visszatérve a turulos analógiához, továbbra is adott a kérdés: mi a baj akkor egy Károlyi-szoborral a Kossuth téren?
A Parlament környezete nem egyszerű köztér. Egyik, ha nem a legfontosabb szimbolikus politikai helyszín. Nem egyik vagy másik oldal helyszíne, hanem az államot megtestesítő legfontosabb középület hasonlóan fontos közvetlen környezete. Ez a helyszín nem jól tűri a megosztó szimbólumokat. Empátiával tekintek azokra, akiket bánt a Turul-szobor szimbolikája, de a Böszörményi és az Istenhegyi út sarka – bocs attól, aki arra lakik – teljesen lényegtelen helyszín, egy kiszögelés, amit valamivel fel akartak a helyiek tölteni. A helyszín további üzenetet nem tett hozzá az eleve meglévőhöz.
Tudom, hogy ezt a vitát nem lesz könnyű lezárni, de ha abban sikerülne megegyezni, hogy a Kossuth téren kizárólag olyan jeleket szeretnénk hagyni, amelyeket történelmi közmegegyezés övez, akkor egy kicsit mégis beljebb lehetnénk. Ez már csak azért is egy jó elv lenne, mert kétségtelenné tenné, hogy József Attilának helye van a téren.
